Kis pénz, nagy meló

Stephan Lundh szereti a kihívásokat, ebből pedig új klubjában bőven talál magának. A három évig a Dab.Doclert vezető szakemberrel a feljutásról beszélgettünk. Az övékről és a miénkről is.

Azt megírtuk, hogy első szezonja végén hatalmas bravúrral egy szinttel feljebb, az Allsvenskanba vezette új csapatát, az IK Panternt. Mit kell tudni erről a csapatról?

A malmői klub hosszú évekig agonizált a harmadosztályban, a mostanit megelőző három évben folyamatosan a bennmaradásért küzdött, osztályozókat kellett játszania. Nekünk van a legfiatalabb csapatunk, nem csak a harmadosztályban, de az Allsvenskanban is, és természetesen a legmagasabb szinten sincs a miénknél fiatalabb keret. (22,3 éves átlagéletkorú csapattal jutott fel Lundh, mindössze hat 1990 előtt született játékosa volt ? miklossy.) Ez két dolgot jelent: egyrészt hatalmas fejlődési potenciál van a játékosokban, másrészt ehhez rengeteget kell dolgozni. De aki ismer engem, az tudja, hogy ezeket a feladatokat szeretem a legjobban. A feljutásnak mindenki nagyon örült, és tényleg éppen a legjobbkor érkezett, hiszen a város nagy csapata, a Malmö Redhawks is feljutott az SHL-be, a legjobbak közé, így a két legmagasabb osztályban egyszerre képviseljük Malmőt. Meg is állapodtunk arról, hogy együttműködünk, segítjük egymást.

Hogyan áll a játékoskeret kialakítása?

Nem tervezek nagy átalakításokat, 5-6 új játékos érkezik majd, de ők is fiatalok lesznek, akik sokat fejlődhetnek és akik elszántan fognak dolgozni azon, hogy készek legyenek egy szinttel feljebb is megállni a helyüket.

Fotó: Mudra László (dabdocler.hu)

Mik a célok a következő szezonra? Miben különbözik az Allsvenskan és a Division 1 mezőnye?

A célunk a bennmaradás. A különbség elég nagy lesz az előző évhez képest, hosszabbak az utak, több lesz a meccsünk és természetesen az ellenfelek is keményebbek lesznek. Azt mondhatom, hogy nagyjából akkora különbség van a másod- és a harmadosztály között, mint az első és a másodosztály között. Ez lesz az első szezonom az Allsvenskanban, nagy kihívást jelent ez számomra, ami erős érv volt amellett, hogy még egy évet maradjak.

Mindeközben követte a magyar válogatott vb-szereplését? Mit szól a feljutáshoz?

Igen, figyelemmel kísértem a magyarokat, és nagyon boldog vagyok, hogy sikerült feljutni az A csoportba. Nagyon komolyan azt remélem, hogy sikerül is bennmaradni.

Az A csoportos vb kapcsán sokan azt gondolják, hogy Kanada egy lépéssel a világ előtt jár. Egyetért ezzel?

Azt gondolom, ezen a világbajnokságon Kanada volt a legerősebb csapat. De “szerencséjük” is volt, mert nagyon jó és a csapat szempontjából is meghatározó játékosok vállalták a szereplést. A nagy nemzetek esetében, mint Kanada, Svédország, Oroszország, Finnország, akik rengeteg játékost adnak az NHL-nek és a KHL-nek, a válogatott erőssége mindig attól függ, hányan vállalják a szereplést. Ha visszanézzük az elmúlt 3-5 év világbajnoki eredményeit, azt látjuk, hogy mindig az nyert, aki éppen a legtöbb klasszissal tudott kiállni. Idén ez Kanada volt, de ezt leszámítva szerintem meglehetősen egyenlőek az erőviszonyok a nagy nemzetek között. Az olimpiákon és talán majd a Világkupán tudjuk jobban lemérni, hogy ki is a legjobb.

Van még kapcsolata a magyar jégkoronggal?

Természetesen tartom a kapcsolatot pár játékossal és edzővel, akikkel együtt dolgoztam Magyarországon.

Tervezi, hogy magyar játékossal erősítse meg jelenlegi csapatát?

Külföldi játékosok szerződtetésében általában nem gondolkodunk, így magyarokat sem tervezek a keretbe. A Pantern egy kis csapat, keményen meg kell azért dolgoznunk, hogy a játékosaink jobbak legyenek. Kis pénz, nagy meló, de én ezt szeretem.

Egy átlagos magyar játékosnak miben kell leginkább fejlődnie ahhoz, hogy megállja a helyét az Allsvenskanban?

Habár én kimondottan elégedett voltam annak idején a DAB-os játékosokkal, azt gondolom, hogy kicsit mindenben, főként mentálisan, taktikailag és fizikailag. A DAB-ban is főleg ezekre az elemekre helyeztük a hangsúlyt, és ez volt a sikerünk titka. Nagyon szomorú, ami Dunaújvárosban történik, nagyon remélem, hogy sikerül újjáépíteni a csapatot, és mihamarabb visszaérnek a csúcsra. Nagyon szép éveket töltöttem ott, sok segítséget kaptam a klubtól, a szurkolóktól és a várostól. Azari Zsolttal nagy öröm volt együtt dolgozni. Ezt mindenképpen szeretném megköszönni utólag is.