Hajrá, Sportklub!

Egyre világosabb, hogy mi a szeredaiak feladata mostantól: meg kell nyerniük a romániai bajnokságot.

Épp eleget írtunk már arról, hogy fura szezonja van ezúttal a MOL Ligának. A magyar bázisú bajnokság színvonalával összességében nem lehetett ugyan sok bajunk, mert bár a címvédő DVTK Jegesmedvék és az újonc MAC Budapest eddig kiemelkedni látszott a mezőnyből, nemcsak ők tettek minőségi hokit a jégre, a többi csapatnak is sikerült komoly játékkal megörvendeztetnie az érdeklődőket nemegyszer. Még a sokszor bírált, a kettős terhelés súlya alatt olykor megroppanó Brassó sem lógott ki annyira a kontextusból lefelé, mint a korábbi esztendőkben a leggyengébbek.

De ennek a szövegnek most nem az általános tanulságok levonásáról kell szólnia, arra még lesz időnk és módunk a későbbiekben. Ehelyett arról akartunk értekezni ? az utóbbi hetek fejleményei, illetve a hétfő esti 4-1-es Ferencváros?Csíkszereda apropóján is ?, hogy az erdélyi csapatok mit tettek hozzá történetünkhöz, és mi következik ebből a közös jövőnkkel kapcsolatban.

Az idény előtti bővítéses vita újranyitását hagyjuk, maradjunk a tények rögzítésénél. Ezek közül az első, hogy a magyar és a román szövetség egyet nem értései következtében nehéz sors jutott a Corona Brassónak és az SC Csíkszeredának. A naptárak összehangolása elmaradt, az erdélyi ligatagoknak itt és Romániában egyszerre kellett helytállniuk. Már az elején eldőlt, hogy a további problémák sorával is szembesülő Brassó nem lesz folyamatosan versenyképes a MOL Ligában ? kurta költségvetéssel, légiósok nélkül hogyan is lett volna az! ?, a csíkiak ellenben felvették a kesztyűt. Kimondható: sokkal különb csapattal szálltak versenybe most, mint tavaly, amikor a mezőnytől messze leszakadva, csupán 4 rendes játékidős győzelmet aratva lettek utolsók az alapszakaszban. Az, hogy végig versenyben voltak a playoffért ? és ha további sanszaik szerények is, még nem fogytak el végleg ?, jelzi, a csíki jégkorong talán túlvan a mélyponton.

Az sem feladata cikkünknek, hogy a székelyek válságának okait mind egy szálig megfejtsük és rendszerbe foglaljuk. Hogy elmúltak az idők, amikor két szeredai csapat küzdhetett a MOL Liga-fináléban, az sok mindenen múlott. A korábban jellemző székely dominancia a romániai jégkorong irányításában elveszett, és azok után, hogy másutt is tettek pénzt kedvenc sportunkba, a rendelkezésre álló játékosok is szétszóródtak. A tehetségek száma ott sem végtelen. Az, hogy a Brassó is csíkiakra építve fejlődött ligadöntőre érett csapattá, csak a történet egyik fejezete volt, ám a Galac tavalyi román bajnoki címe már egy következő lépcsőfokot jelzett. Eközben arról még nem beszéltünk, hogyan ürül ki az utánpótlás a magyarországi tehetségelszívás következtében.

Ebben a helyzetben kellett a szeredaiaknak kitalálniuk valamit. Ezeknek a fejleményeknek a tükrében kellett újrakezdeniük az építkezést.

Fotó: Pál Zoltán

A messzemenő következtetések levonása nélkül is látjuk, hogy a Sportklub lépett egyet előre. Ez akkor is igaz, ha a MOL Ligában esetleg csak a 7. helyen fog állni a csapat, amikor véget ér az alapszakasz. A legnagyobb riválisok közé tartozó Brassót itt simán maguk mögé utasították a székelyek, a román bajnokságban vesztett pontok tekintetében vezetnek, a Vákár Lajosban telt házas mérkőzések vannak rendszeresen.

A fejlődés, igaz, nem feltétlenül szerves, hiszen tudjuk, még néhány hónappal ezelőtt ? szeptember-októberben ? sem volt rózsás a kép semennyire. Nem arról van szó tehát, hogy máris csodás gyümölcsöket hozott volna a problémák gyökeréig ható újratervezés, de a tüneti kezelés is fontos. Összefogással, közös akarattal, több forrással ? következésképpen több jó légióssal ? és okos menedzseléssel is nagyot lehet lépni. Inkább ez a tanulság. De fontos ez is, hiszen alapja a további emelkedésnek. Amiben bíznunk innen nézvést is kötelező, már csak a jégkorongunk szerves részét képező székely hoki fennmaradása és fejlődése érdekében is. A következő fontos pillanat a kiemelkedő tudású csíkiak visszaáramlása lesz ? már amennyiben elkezdődik tényleg. A többit pedig kivárjuk.

De még nem tartunk ott. Korábban is mondtuk: a két erdélyi csapatnak az idén fontosabb dolga is van, mint a rájátszás a MOL Ligában. Ez nem más, mint a helytállás a romániai bajnokságban. Az a dolguk, hogy bebizonyítsák, nem véletlenül játszhatnak éppen ők a magyar bázisú küzdelemsorozatban, hanem azért, mert ők érdemesek erre, ők dolgoztak meg érte az elmúlt években, az ő jégkorongjuk az, ami beleteszi a magáét az igazi értékek halmazába. winspark

Odaát természetesen a Corona sem esélytelen ? már ami a szezon folytatását illeti ?, mégis kiemelten érvényes mindez most a Sportklubra. A csíkiak előző idénye reménytelennek tűnt. A MOL Liga-sereghajtás mellett ? igaz, hogy a kiírás furcsaságai miatt is, de ? Romániában a legjobb négy közé sem bírtak bejutni. Hogy ezek után mit kell tenniük most, azt jobban tudják, mint mi. Igen, egyszerűen meg kell nyerniük a romániai bajnokságot. Meg kell mutatniuk, hogy kik a legények a gáton. Nemcsak saját magukért és a csíki jégkorongért, hanem a MOL Liga presztízséért is. Valamint azért, hogy bizonyos dolgok egyértelművé váljanak mindkét országban. Ott az, hogy a romániai jégkorongnak szüksége van egy újraértelmezett, korszerűbb alapokra helyezett, tisztázott prioritásokkal bíró MOL Ligára. Itt az, hogy egy ilyen MOL Ligának is szüksége van a csíkiakra, az erdélyiekre.

A Sportklubnak mindene megvan ahhoz, hogy kivágja a rezet. Mi legalábbis úgy látjuk. Megvannak a játékosai, van hozzá tudása és elszántsága, és van szép és lelkes közönsége is. Ha nem lesz MOL Liga-negyeddöntős a Sportklub, hát nem lesz. Bajnok attól még lehet. Sőt legyen. Folytassuk innen, hajrá, Sportklub!