Kifejezetten szeretem a játékstílusát

Stipsicz Bence és Vincze Péter hol egymásért, hol egymás ellen küzdenek pályafutásuk során. Csütörtökön például nem lesz azonos a céljuk.

A MAC Budapest és a Fehérvár AV19 MOL Liga-elődöntőjéből négy mérkőzés ment le. Már akár tovább is juthatott volna valamelyik csapat ? ahogy a Miskolc tette a másik ágon a Debrecen ellen, söpréssel ?, de nem így történt, mivel eddig mindenki hozta a hazai meccseit. A parázs csatának több úgynevezett üde színfoltja is van, az egyik ilyen, hogy fiatal játékosok játszanak egymással szemben igazi férfiként, meghatározó csapattagként. Két kulcsszereplővel beszélgettünk az ötödik csata előtti napon.

Stipsicz Bence, a MAC hátvédje 18 évesen kezdte a szezont, az előző idényben még az ifik és feljátszva a juniorok között lépett jégre. Egy év alatt felnőttjátékos és -válogatott lett. Villámkarrier ez első éves juniorként. Milyen kihívást, akadályt jelentett az U20-ból  a nagyok közé bemenni, és hol tart az úton? ? kérdeztük tőle. “Óriási a különbség a junior- és a felnőtthoki között, a tempó teljesen más és sokkal nagyobb hangsúly kerül a hibák minimalizálására. Úgy érzem, ez az év jó kezdet számomra, amire tudok építkezni a jövőben.”

Fotók: Mudra László

Egyértelműen fogalmazott, amikor azt firtattuk, miben lépett a leginkább előre a felnőttek között. “A gondolatmenetem gyorsult a legtöbbet ebben az évben. A felnőttmeccsek sebessége ezt a változást követelte meg. Természetesen a korcsolyázásom és a passzjátékom is rengeteget fejlődött. Ezt mindenképpen a MOL Liga színvonala kényszerítette ki.”

Látható, hogy bátran és egyre többet megy előre a támadásokkal, és az is, hogy elsőként ér vissza hátra. “Ez mindig is a játékom része volt, de a szezon elején még szokatlan volt nekem a szint, így nem igazán éreztem, hogy mikor kell fellépni, és mikor nem. Természetesen az edzők is bátorítanak arra, hogy kövessük és támogassuk a támadásokat.”

Nehéz feladatot adtunk a MAC 21-esének: fogalmazza meg, mire gondolt, amikor a második meccsen fonákkal belőtte a korongot a hosszú felsőbe. “Nehéz úgy igazán elmondani, mivel nem számítottam arra, hogy a lövés bemegy, csak rátettem a kapura, hogy utána tudjunk menni a kipattanóra. Amikor láttam, hogy bement, először meglepődtem, de addigra már a csapattársaim rám ugráltak. Hatalmas élmény volt nekem egy ilyen fontos meccsen ilyen fiatalon győztes gólt lőni a hosszabbításban.”

Nem sokkal könnyebb kérdés azt megfogalmazni, hogyan látja az esélyeket az első négy meccs alapján. “Eddig a tanulság mindenképpen az, hogy két nagyon egyforma csapat vagyunk, és ha hozzuk a megszokott játékunkat, nagyon szoros meccseket tudunk játszani. Tehát továbbra is küzdeni és hajtani kell, de a hétfőihez képest fegyelmezettebbnek kell lennünk.”

Vincze Péterrel sokszor játszott együtt az utánpótlás-válogatottakban, és most már az olimpiai selejtezőn is. Milyen játékos és milyen csapattárs a Volán csatára? “Szerencsém volt Petivel háromszor utánpótlásban, egyszer a felnőttválogatottban együtt játszani. Jégen és jégen kívül is jól megvoltunk, jókat beszélgettünk. Kifejezetten szeretem a játékstílusát, mivel mindig keményen küzd, nagyon jól korcsolyázik és lő. Emiatt néha kifejezetten kellemetlen ellene védekezni.”

Zárásként egy lassacskán aktuális kérdés: mi lesz jövőre? Marad a MAC-nál, vagy kapott ajánlatot máshonnan? “Jelenleg úgy tűnik, maradok a MAC-nál, nem titok, egyelőre más ajánlatom nincs is a következő szezonra.”

Vincze Péter helyzete is érdekes sok szempontból. Igazából előbb lett EBEL- és válogatottjátékos, mint MOL ligás. 2011/12-ben nagyon fiatalon 3 meccset már lehúzott ugyan a magyar ligában, 16 éves gyerekként, de igazából most nőtt bele a feladatba. Az első gólját is az idei sorozatban szerezte. “Jó érzés visszatérni és azokkal a srácokkal játszani, akikkel az utánpótlásban is végig együtt játszottam.”

Ez az első olyan szezonja, amikor a besorolása is felnőtt, és ez eddig elég jól sikerült. Több pontot szerzett az EBEL-ben, mint valaha, és a tavalyi világbajnokság után is maradt a válogatott játszó keretében. Előrelépett? “Úgy érzem, fejlődtem a tavalyi évemhez képest, bátrabban játszom. A jégidőm is nőtt, az új edző rendszeresen játszatott emberhátrányban is, ami jót tett a játékomnak. Az, hogy bent maradtam az olimpiai selejtezőn a válogatott keretben, nagy lökést adott, arról nem is beszélve, hogy sikerült megszereznem első válogatott góljaimat is.”

A MOL ligás Fehérvárban meghatározó ember, sokat játszik, sokat szerepel hátul és elöl is. Milyen presztízse van ennek az elődöntőnek a Volán háza táján? “Igyekszem a legjobbamat nyújtani a MOL-csapatban. Tyler Dietrich edző régóta ismer, rengeteget köszönhetek neki, a jégidőmre nem panaszkodhatok, játszom emberelőnyben és -hátrányban is. A MAC-cal már az utánpótlásban is sokszor döntőztünk, ezért mondhatjuk, hogy ez számunkra olyan presztízscsata, mint a régi Volán?Újváros meccsek. Úgy érzem, a szurkolók is így tekintenek a párharcra.”

2-2 az állás, mondja először is akkor, amikor az esélyekről érdeklődünk. “Az első két mérkőzésen idegenben közel álltunk a győzelemhez, ám ez akkor nem sikerült. Bízom benne, hogy csütörtökön összejön, mert ha tovább akarunk jutni, akkor egyszer a Tüskecsarnokban is nyernünk kell.”

Stipsicz Bencével sokszor játszott együtt az utánpótlás-válogatottakban és most már az olimpiai selejtezőn is. Most egymás ellen küzdenek, sokszor találják szemben magukat a jégen. Milyen játékos és milyen csapattárs ő? “Először szerintem a tallinni U18-as vb-n voltunk csapattársak. Jó adottságokkal rendelkezik, jól korcsolyázó, támadó szellemű védő. Csapattársként is csak jót tudok róla mondani, értelmes, alázattal játszik, és próbál mindig pozitív maradni.”

A székesfehérvári támadó az előtte megszólaló válogatottbeli társával ellentétben, határozatlan a következő szezonnal kapcsolatban. “A szerződésem lejár, egyelőre nem tudni, mit hoz a jövő.”