


Ezt csináltam egész életemben, ehhez értek
A 36. születésnapját ünneplő Mihály Árpád a tengerentúlon készül a következő szezonra. A brassóiak célja a román bajnoki cím és a MOL Liga-rájátszás.
Mióta Mihály Árpád 2014-ben a Volánból Brassóba szerződött, a magyarországi hokidrukkerek kevesebbet hallhatnak a három világbajnokságot is megjárt válogatott csatárról. A Jégkorongblog aziránt érdeklődött, miként telt az erdélyi születésű hokis elmúlt két szezonja.
Mihály Árpád, mint mindig, idén nyáron is Amerikában készül: “Két hete vagyok kint Pennsylvaniában, naponta egyszer-egyszer edzek szárazon és jégen is. Mindig visszajárok ide, ahol korábban huzamosabb ideig éltem, játszottam is az AHL-ben. Jobbak a lehetőségek a felkészülésre, volt AHL-esekkel, drafolt juniorokkal dolgozom együtt.”
Utolsó két fehérvári évében sokat küszködött a térdével, 2013 nyarán műtétre is szükség volt. “2014 óta egyre jobb az állapotom. A Volánnál töltött utolsó két évem kegyetlen volt, a műtétem után nem sikerült a rehabilitáció, gyengék maradtak a térdeim, 30 százalékosban játszottam. Ekkor felfogadtam Tombor Árpád térdspecialistát, aki különleges gyakorlataival profi módon helyrehozott. Ő foglalkozott egyébként Frank Banhammel és Andrew Sarauerrel is. Itt kint van egy személyi edzőm, aki szintén sok láb- és térdgyakorlattal segít. Úgy néz ki, pont a karrierem végére lesz jobb a térdem. Úgy akarom befejezni a pályafutásomat, hogy meg legyek elégedve magammal, így komolyan veszem ezeket a feladatokat.”
Fotó: Mudra László
Mihály öt székesfehérvári idényt követően szerződött Erdélybe, ekkor a Brassó mezét öltötte magára: “A tavalyi szezon nem volt a legkényelmesebb, sem a csapat, sem a karrierem szempontjából. Fiatal gárdával, légiósok nélkül lettünk utolsók. De kihoztuk magunkból a maximumot. Az első szezonnal kapcsolatban nagyobb a hiányérzetem, mert bár jó játékosokat igazoltunk, nem tudtunk MOL liga-döntőbe jutni, és a román bajnoki cím sem jött össze.”
A 36. életévet épp ma betöltő játékost a kettős terhelés miatti magas tavalyi mérkőzésszámról is kérdeztük: “Senkinek sem volt könnyű, sem nekünk, játékosoknak, sem a vezetőségnek. Légiósok nélkül meccset is nehéz nyerni a MOL ligában, hisz folyamatosan erősödik a bajnokság, egyre jobb külföldi játékosok kerülnek a csapatokhoz, miközben a magyarok is sokat fejlődtek az elmúlt 10-15 évben. Szükség van arra az 5-6 légiósra, akik húzni tudják magukkal a hazai játékosokat. Voltak nehéz napjaink, de harcoltunk, soha nem adtuk fel. Volt, hogy egy héten öt meccset kellett játszanunk, ez rettentően megterhelő.”
Az amerikai felkészülés után Mihály Árpád a 2016/17-es szezonban is a Brassó csapatát erősíti, egy év még hátravan a szerződéséből: “Maradok. Jól érzem itt magam, a klub jó volt hozzám, a szüleim is közel vannak, a karrierem vége felé ez tökéletes a számomra. Az idén a klub 4-5 külföldi játékost hoz kezdetnek, aztán meglátjuk, hogyan alakul a szezonunk, betöltjük-e a többi helyet. Szeretnénk jól teljesíteni, visszakerülni a versenyhelyekre. A Brassó a megelőző években mindig ott volt a playoffban, ez a cél az idén is. Tiszteletet akarunk nyerni a ligától. A román bajnokságban a döntő a cél, és lehetőség szerint meg is akarjuk nyerni azt.”
Az AHL-ben is megfordult csatár úgy látja, a magyar válogatottság már irreális lehetőség számára. “Az már a múlt. Néhány éve nagyon jó fiatalok jönnek fel a csapatba, erős ez a nemzedék, sokat fejlődött velük a válogatott, és látható, egyre jobb lesz a csapat, aminek nagyon örülök. Nem hiszem, hogy valaha is leszek még válogatott.”
Az öt EBEL-es év nem múlhat el nyom nélkül, Mihály meleg szívvel gondol vissza a magyar hoki fővárosában töltött szezonjaira: “Hiányzik a Volán, más volt ott a jégkorong színvonala, más kaliberű játékosok ellen küzdhettem. A Salzburg például mindig nagyon komoly kerettel érkezett. Sajnos én sem lettem fiatalabb, ezt el kellett fogadnom, egy idő után lehetetlen ugyanúgy teljesíteni. Szép éveim voltak, de tovább kellett lépnem, és ott folytatnom, ahol szerződést kínáltak.”
Tavaly néhány meccsen sérülés miatt nem öltözött be, ilyenkor Keresztes Ottó mellett segédedzői szerepben láthattuk feltűnni a padon. Megtudtuk, hogy pályafutása befejezését követően is a jégkorongban képzeli el magát: “Az egészségemtől függ, hogy mennyi ideig játszom még aktívan. Megnézem, hogy a következő szezonom hogy alakul, utána döntök a folytatásról. Megfordult a fejemben, hogy tovább szeretném segíteni a Brassót edzőként, de akár így lesz, akár nem, mindenhogyan muszáj valami munkát találnom a jégkorongban. Ezt csináltam egész életemben, ehhez értek. Előfordulhat, hogy tényleg láttok még engem a kispadon.”
További cikkek
- A tavaly bronzérmes dánok ellen kezdünk az U20-as vébén
- Nincs is ekkora különbség a két csapat között
- Itt az ideje annak, hogy ezt megfelelően kezeljük házon belül is
- DEAC–DVTK Jegesmedvék 4-3
- Corona Brasov–Gyergyói HK 2-10
- Erdélyi-rangadó és keleti derbi a vasárnapi műsor
- Kyle Just érkezésével jött egy kis nyugalom, elképzelés a csapatba
- Felelősek vagyunk a magyar hoki jövőjét illetően, főleg az akadémiák
- A debütálók sem illetődtek meg, tetszett a történet