Tom McCarthy ismeri a mennyet és a poklot

Elképesztő élettörténete van a Csíkszereda új edzőjének.

Az 56. születésnapját pár napja ünneplő Tom McCarthy nagy reményekkel kezdett hokizni, amelyek részben valóra is váltak. Játékosként kétszer eljutott a Stanley Kupa döntőjébe, utána azonban sérülései miatt korán abba kellett hagynia a jégkorongot.

Padlóra került ? és mi más menthette volna meg az életét, mint a hoki?

A CHL-be előkelőbb helyen ? történetesen 1/1-esként ? draftolták, mint Wayne Gretzkyt. NHL-es karrierjét a Minnesota North Starsban kezdte ? a nagyok draftján 1/10-es volt ?, ahol az ötödik évadában érte el a pont/meccses átlagot. Kétszer jutott be a Stanley Kupa fináléjába, egyszer a Minnesotával, egyszer a Bostonnal, elhódítania azonban egyik alkalommal sem sikerült a címet. Ami ennél is nagyobb baj volt, sérülései egyre inkább hátráltatták a benne lévő potenciál kibontakoztatását, olyannyira, hogy előbb kicsúszott az NHL-ből, majd 30 éves kora előtt abba kellett hagynia a jégkorongot, utolsó szezonjában Olaszországban, az Asiagóban játszott.

Mindezt hatalmas traumaként élte meg, saját bevallása szerint úgy gondolta: mindent egy lapra tett fel, elbukott, vége az életének. A kudarc feldolgozása nem sikerült, ez vezetett oda, hogy drogcsempészésért tíz év börtönre ítélték. Apja évekig küzdött, hogy az USA-ból hazavitesse a fiát egy kanadai büntetés-végrehajtási intézetbe, ami végül össze is jött, majd később nem egészen hat év után szabadult.

“Soha ne essetek olyan hibákba, mint én ? idézi a kanadai edző visszaemlékezését a Sport Club közösségi oldala. ? Mindig mondom, hogy veszélyt jelent a magas szintű játékosok számára, ha egyik napról a másikra abba kell hagyni az aktív sportolást. Jöhet a hiányérzet, a depresszió. Próbálom arra tanítani a fiatalokat, hogy a lét nem ér véget, amikor abba hagyod, és nem minden az, hogy játszol, de amíg azt teszed, élvezd és adj bele mindent, mert sosem tudhatod, hogy mikor ér véget, mert jön egy bodicsek és vége mindennek. Mindig legyen B terved, ami az élethez köt.”

Végül a hoki vezette vissza a normális életbe. 1998-tól edzőként dolgozik, főként fiatalokkal, a Csíkszereda lesz az első felnőtt csapata. Azt mondja, edzői filozófiájának lényege, hogy a hoki csomó olyan tudást ad, amelynek az életben közvetlenül is rengeteg hasznát lehet venni. Nem véletlen, hogy csapata öltözőjének falán is a következő mottó olvasható: “A legnagyobb dicsőséget nem az jelenti, ha sosem bukunk el, hanem ha mindig fel tudunk állni”. Életéről többször beszélt hokis magazinműsoroknak, ezekből kettőt meg is tekinthetnek.