• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

A sokarcú Brassó veszélyes lehet a Debrecenre

Nem próbált taktikázni a DHK az alapszakasz végén, hatalmas hajrával csípte el a negyedik helyet, miközben a Brassó botladozott. Így Morganéknek jutott az egyetlen nem magyarországi csapat.

Brassói győzelme után Galacon és Csíkszeredában egyaránt botladozva bár, de megszerezte az alapszakasz negyedik helyéhez szükséges pontokat. A Brassó egészen a végéig a DAB-bal volt óriási csatában az első körös pályaelőny megszerzéséért, de végül jöttek Hári Norberték, és mindkét csapatot beelőzték. Mivel a MAC az ellenfélválasztásnál bevállalta a jelentős bizonytalansági tényezőt jelentő Fehérvárt, így az ellenfélválasztón úgy esett, hogy a Brassó került a csapat elé megoldandó feladatként. A DHK alapszakasz végi jó formája elnyerte méltó jutalmát, pályaelőnnyel várhatják az ellenfelet.

A negyedik hely egyébként a szezon első felének ismeretében kifejezetten jó eredmény a debreceniektől. Nyögvenyelősen indult a szezon, a két idényben csodát tevő Jevgenyij Muhin mester és a csapat kapcsolata végképp megfáradni látszott. A szezon eleji ambíciózus célkitűzés – ismét egy helyet előrelépni, azaz dobogóra kerülni – mindennél messzebb levőnek tűnt, amikor a csapat még október végén is stabilan a hetedik-nyolcadik hely környékén tanyázott és jócskán 50% alatt volt a teljesítménye. November elején aztán megváltak az orosz mestertől, és érkezett az Opoléből addigra távozó, egy éve a DVTK-val MOL Ligát nyerő Jason Morgan. Nem sokat köntörfalazott, első sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy célja a bajnoki cím megszerzése a Debrecennel.

Morgannel aztán fokozatosan átalakult a csapat profilja is. Az új edző első meccsét a szezonban a Magyar Kupa selejtezőjében vívta, a MAC elleni győzelemmel le is tette a névjegyét. A bajnokság azonban már más tészta, hogy lesz tennivalója, azt rögtön az első hazai meccse bizonyította számára, amikor a Fehérvár győzte le a DHK-t. Ezzel akkor a Titánok pontszámban be is érték Vaszjunyinékat a hetedik helyen. Innen kellett elkezdeni építkezni, és ahogyan az várható is volt, mindez a játékospolitikában is megmutatkozott, Az orosz légiósok egy része távozott, és a kanadai edző észak-amerikai játékosokat igazolt. Jött a kanadai Brad Smith, Jared Brown és Jesse Schultz, melléjük pedig az előző két idény egyik legmarkánsabb egyénisége, a honosított Jesse Dudas, aki hosszú sérülése után a MOL Ligában tért vissza a jégre. Igazán jó húzásnak bizonyultak, Brown 14 meccsen már 22 pontnál jár, míg Schultz pontosan ugyanilyen pont/meccs átlagot hoz, 7 mérkőzésen 11 pontot gyűjtött. A szezon végére a DHK jó formába lendült, januárban lehengerlő volt a csapat, a harmadik legerősebb teljesítményt hozta össze a mezőnyben. Csatársoruk gólerős, a DVTK és a MAC után a legtöbb gólt szerezte. A védekezést is sikerült stabilizálni, így végül 127 kapott gólnál sikerült megállni, ez az ötödik legjobb adat.

A Brassó a Debrecennel nagyjából ellentétes utat járt be. Mivel a romániai csapatok előreszaladtak a játékban, a szezon első felében sokkal több meccset játszottak, mint a többiek, így folyamatosan a legjobb 4-ben voltak, miközben a vesztett pontokat tekintve a negyedik-ötödik hely környékén egyensúlyoztak. Papíron rendkívül erős kerettel vágtak neki az idénynek, különösen, hogy leigazolták a MAC-tól az előző idény legjobb támadópárosát, a Klempa-McDonald duót. Hónapokig jegelték Patrik Polcot, Gyenyisz Zabludovszkijt és Jevgenyij Jemeljanyenkót annak reményében, hogy megkapják a román állampolgárságot, és így ők is hazai játékosként vehetők számításba. Ez végül nem jött össze, novemberben légiósként mégis benevezték őket. Így a klubnak jelenleg 8 légiósa van, mégpedig Klempa, McDonald, Filip, McGregor, Zabludovszkij, Clarke, Jemeljanyenko és Polc. Közülük Polc a legkönnyebben nélkülözhető, a Debrecenből igazolt Tőke ugyanis jobb teljesítményt nyújtott nála, igazolta, hogy nyugodtan rá lehet bízni a fontos meccseket is. Clarke viszont elsősorban felesleges keménykedéseivel vétette magát észre, kérdés, hogy a playoff keményebb világában mennyire fogják tolerálni mindezt. Mindenesetre az ő találkozás tavalyi miskolci csapattársával, az ugyancsak nem lekvár lelkületű Jesse Dudassal igazán pikáns színfoltja lehet ennek a párharcnak.

Amilyen jól sikerült a DHK-nak a január, olyan jó volt a Brassónak a december. Nyolc meccsből hetet megnyertek Klempáék, közte egy hárommeccses magyarországi túrát, MAC, Fehérvár és Dunaújváros megállókkal. Aztán következett egy két és fél hetes kihagyás, ami nem tett jót a csapatnak, Dunaújvárosban ugyan fontos két pontot szereztek, de kikaptak nem csak a MAC-tól, hanem az UTE-tól és a Fraditól is. A negyedik helyük az utolsó fordulóban ment el, amikor hazai pályán szenvedtek 7-5-ös vereséget a Debrecentől. A Brassó esetében mindig kérdés, hogy a román bajnokik mennyi energiájukat kötik le. Nos, egész évi teljesítményüknek köszönhetően a negyeddöntők során emiatt nem kell aggódniuk. Romániában tart még az alapszakasz, március 4-ig három meccsük van hátra, de ha mindhármat el is bukják, akkor is az élen végeznek már.

A két csapat karaktere egyébként sokban hasonlít egymásra, mindkettejüket elsősorban a sok kapott gól választja el az élen álló hármastól, meccsenként átlagban háromnál is többször kapitulál a védelmük. Ezen a rájátszásra mindenképpen változtatni kell, már az első körben is, nem beszélve a továbbiakról. A viszonylag megengedőbb védelmet a Debrecen részben pótolni tudta hatékony támadójátékkal, bár ez inkább a kevés nagy gólarányú győzelemnek köszönhető, mint az egyenletesen magas színvonalú előrejátéknak. Erre utal az a tény is, hogy 24 több lőtt góljuk végül pontokban nem mutatkozott meg a Brassóhoz képest. Ami viszont jelentős különbség lehet, hogy a pontok sokkal egyenletesebben oszlanak meg a debreceni játékosok között, mint Brassóban. A Corona játékosai összesen 308 pontot szereztek az alapszakasz 40 meccsén, ebből a Klempa, McDonald páros, nem kevesebb, mint 124 pontot gyűjtött, ami az összes pont 40%-a. Ha ehhez még hozzáadjuk a páratlan munkát végző hátvéd, Richard Filip 31 szerzett pontját és a 11 meccsen 16 pontot szerző McGregort, akkor máris 55% felett vagyunk.

Debrecenben ehhez képest sokkal jobban eloszlanak a terhek a játékosok között, nincs is 50 pont feletti játékosuk. Ami még ennél is fontosabb lehet, hogy van viszont egy jó magyar magjuk, Németh Attilával és Hári Norberttel, valamint a hátvéd Varga Arnolddal az élen, akik fel tudnak nőni az orosz és észak-amerikai iskolát ötvöző légiós különítmény teljesítményéhez. Mindent összevetve azt mondhatjuk, hogy bár a két csapat közel egálra végzett egymással az alapszakaszban, ennek sok jelentősége nincs, hiszen a Debrecen egész szezonban sokat változott. A Brassó decemberben, a Debrecen az alapszakasz legvégén nyújtotta a legjobb teljesítményt, ez az ő javukra billenti mérleg nyelvét. Akárcsak a játékosállomány teljesítménye, amelyben a kiválóságok jobban oszlanak el a sorok között, a DHK egyértelműen komplexebb játékra képes, mint a Klempa, McDonald, Filip hármasra építő Brassó. Aztán persze láttuk már Mihályéktól, hogy a rájátszásban kiemelkedőt tudnak nyújtani, három évvel ezelőtt óriási csatára kényszerítették az Érsekújvár csapatát a döntőben. Egy hasonló bravúrhoz idén is először a védelmet kellene rendbe tenni, és ettől nem különbözik jelentősen a feladat Jason Morgan számára sem.

Brassóban nem bánkódnak, hogy nem az előzetesen várt UTE, hanem a Debrecen lett az ellenfél. Cernica szakosztályelnök arról beszélt az elutazást megelőző sajtótájékoztatón, hogy fogható ellenfélnek érzik a DHK-t, és már az első két, idegenbeli mérkőzésen szeretnék megmutatni magukat, elvinni legalább az egyik győzelmet.

A két csapat megegyezése értelmében külföldi játékvezetőket kértek a mérkőzésekre.

A DHK a második harmadban döntötte el a közel 1 órás késéssel kezdődött Corona elleni találkozót.

A mérkőzés 50 perces kezdéssel indult, ugyanis nem érkeztek meg a külföldi játékvezetők, így a két vonalbíró, Kókai Márk és Pálkövi Botond vezették a találkozót, az ő helyüket pedig Vincze Dániel és Salánki Attila vették át. A találkozó első harmada kiegyenlített csatát hozott, a Debrecen hiába húzott el Berta és Hetényi góljaival, a vendégek alig több mint 2 perc alatt egyenlítettek Bors és McDonald találataival.

A második húsz percben felborult a pálya, a DHK 15:5-re nyerte a kapura lövési mutatót, a háromszor annyi próbálkozás pedig 3 gólt hozott. Varga Arnold 24. percben született vezető találata után Németh és Dudas még tovább növelték a hazai előnyt. A záró harmadban 1-1 gólt született, a 48. percben McDonald visszahozta a brassói reményeket, a sárga-kékek felzárkóztak két gólra, hiába, az utolsó előtti percben Godó beállította a 6-3-as végeredményt. A találat után Garrett Clarke végleges fegyelmit kapott.

A Debreceni HK 6-3-ra győzött, a két csapat szerdán újra összecsap.

Mindkét edző beszélt a bírómizériától a Debrecen–Brassó után. Szerencsére az is kiderült, hogy nem emiatt vesztett a Brassó.

Jason Morgan (vezetőedző, Debrecen): Aggódtam a mérkőzés kezdetén történt sajnálatos események miatt, bár reméltem, hogy a csapatom játékra kész marad. Legutóbb Belgrádban kerültünk hasonló helyzetbe és akkor gyengén indítottuk a meccset. Meg vagyok elégedve a srácokkal, mert végig hajtottak, koncentráltak. Az első harmad kiegyenlített játékot hozott, a második harmadunk erős volt, három gólt is szereztünk, ez bizonyult a döntő tényezőnek a találkozón. Gyenes fontos pillanatokban produkált nagy védéseket, de jó volt látni a harmadik sor, Németh, Godó és Molnár jó játékát is.

Martin Lacroix (vezetőedző, Brassó): Nem fogom a játékvezetőkre a vereséget, nem keresek kifogást, hiszen a Debrecen a játék képe alapján megérdemelten nyert. Azt azonban nem hagyhatom szó nélkül, hogy egy profi ligához méltatlan, ami történt. Még most sem tudjuk, mi volt az oka a csúszásnak, a két klub megállapodott szlovák játékvezetőkben, erre ők nem voltak itt. A debreceniek összevissza beszéltek nekünk. Megjegyzem: nem először távozunk rossz szájízzel Magyarországról. Illetve még nem megyünk sehová, holnap megpróbálunk egyenlíteni, de ahhoz sokkal jobb játékra lesz szükségünk.