• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Kapnak-e érdemi erősítést a Titánok?

Ez az a kérdés, amely foglalkoztatja a hokis közvéleményt azután, hogy az EBEL-Volánnak a minimálisnál is minimálisabb matematikai esélye maradt csak a playoffba jutásra, a MAC pedig igen egyértelmű győzelmet aratott az első MOL Liga-negyeddöntőben.

Nincs könnyű helyzetben a fehérvári szakvezetés. A nemzetközi szünet utáni első fordulóban gyakorlatilag elszálltak az EBEL-csapat esélyei a továbbjutásra, míg a Titánok 7-1-es vereséggel kezdték a párharcot a MAC ellen. Ilyen körülmények között egyáltalán nem egyszerű meghatározni, hogyan osszák el erőiket a továbbiakban. Ha csak az esélyeket nézzük, egyértelműen a MOL Ligára lenne értelme koncentrálni, ám ennek a döntésnek is számos hátulütője van. Egyrészt ott van a szép számú bérletes, akik nem kevés pénzt adtak azért, hogy kedvenceiket az osztrák bázisú ligában lássák. Más kérdés, hogy az utóbbi időben a MOL Liga vonzereje megnőtt körükben, miközben a Dornbirn elleni 2-8-ra Volán-mércével roppant kevesen, alig kétezren voltak kíváncsiak. Harmadrészt viszont ott a kérdés, mire menne egy olyan Fehérvár a teljes fordulatszámon pörgő és roppant versenyképesnek tűnő MAC ellen, amellyel saját pályáján mosták fel a padlót. A tegnapi találkozón 0-3 után lassabb volt a tempó, mint egy átlagos MOL Liga-mérkőzésen, és így is kiütés lett a vége.

Szólnak tehát érvek amellett, hogy egy ilyen mérkőzés másnapján, ha csak egy mód van rá, ne lépjen pályára a csapat. Ez ellen szól a klub kommunikációs hitelességének megőrzése. A múlt héten a szakvezetés egyértelműen hitet tett az EBEL mellett a MOL Ligával szemben, nehéz lenne megmagyarázni, miért változott meg véleményük az első adandó alkalommal.

Mindezek alapján a Titánok pályára lépését tartjuk a valószínűbb forgatókönyvnek, a nagycsapat bedobása a MOL Liga mélyvízébe számos kockázattal jár, sokat nyerni nem lehet vele, bukni annál nagyobbat. Mérget ezzel együtt sem vennénk erre a verzióra, hiszen számos egyéb szempont lehet, amiről mit sem tudhatunk. Nagy kérdés, hogy mi alapján és hogyan döntenek az illetékesek, az egyszer biztos.

Ahogy az is bizonyos, hogy a Titánok sem eleve reménytelen helyzetből várják az összecsapást. Egyrészt mindaz a pozitívum, amit az első meccs előtt felsoroltunk, a 7-1-es zakó ellenére is erénye a csapatnak. Másrészt a rájátszásban az egyik legfontosabb, hogy az előző meccset ki tudják zárni a tudatokból a játékosok. Ha ez sikerül, és csak arra koncentrálnak, hogy a meccs eleji jó periódust tovább tudják nyújtani, lehet esélyük jóval erősebb ellenfelükkel szemben is. Végül is csak a középső húsz percet rontották el. Azt viszont nagyon. Mindemellett ezúttal hazai pályán játszhatnak, remélhetően népes-lelkes szurkolótáboruk előtt. A fiatalok számára különösen sokat jelenthet a nézőtérről érkező támogatás.

A MAC számára jóval egyszerűbb a feladat. Miután a kezdeti idegességet húsz perc után levetkőzte a csapat, mindenki számára egyértelmű különbséget mutattak fel játékukban az ellenfélhez képest. Csütörtökön főleg arra kell ügyelniük, nehogy hagyják elhinni a küzdőszellemükről híres Titánoknak, hogy van esélyük. A figyelem tehát a 7-1 ellenére sem lankadhat, mert ha első győzelmük tudatában visszább vesznek a tempóból vagy az élességből, azt biztosan ki fogják használni Kóger István tanítványai. Egészen más kérdések adódnak, ha esetleg mégsem csak a Titánok jönnek szembe, de Majoross Gergely nyilván erre is megvan a forgatókönyve.

A MAC Budapest vezetőedzője így összegezte várakozásait a csapat hivatalos fb-oldalán: „A rájátszásban elég fontos, hogy minél hamarabb el tudjuk felejteni, mi történt az előző mérkőzésen, akár pozitív, akár negatív volt az élmény. Esetünkben is az a legfontosabb, hogy értsük: ugyanúgy egyet ér a 7-1-es hazai győzelmünk, mintha kínkeservesen szenvedtük volna volna ki a sikert hosszabbításban. Most a második összecsapásra készülünk, és ez nyilván egészen más jellegű mérkőzés lesz. Biztos vagyok benne, hogy ellenfelünk is egyre jobb lesz, így az első mérkőzés volt a szériában a legkönnyebb. Innentől csak nehezebb csatákra számíthatunk, de azt is gondolom, hogy készen állunk a nagyobb kihívásokra is. Dolgoztunk néhány részleten a tegnapi edzésen, amiken szerettünk volna javítani, úgyhogy kíváncsian várom, hogy ezekben mennyivel leszünk jobbak ma. Bízom abban, hogy sikerül megszereznünk a második győzelmünket.”

A két székesfehérvári csapat mérkőzései:

2017. február 14., 19:00: MAC Budapest–Fehérvári Titánok 7-1
2017. február 15., 19:15: Fehérvár AV19–Dornbirn 2-8
2017. február 16., 18:30: Fehérvári Titánok–MAC Budapest
2017. február 17., 19:15: Olimpija Ljubljana–Fehérvár AV19
2017. február 18., 19:00: MAC Budapest–Fehérvári Titánok
2017. február 19., 17:00: Fehérvár AV19–Graz
2017. február 20., 18:30: Fehérvári Titánok–MAC Budapest
2017. február 21., 19:45: Villach–Fehérvár AV19
2017. február 22., 19:00: MAC Budapest–Fehérvári Titánok (ha szükséges)
2017. február 24., 18:30: Fehérvári Titánok–MAC Budapest (ha szükséges)
2017. február 26., 18:00: MAC Budapest–Fehérvári Titánok (ha szükséges)

Fotó: Dömötör Csaba

A fiatal székesfehérváriak más arcukat mutatták, mint kedden, a fővárosiak csak hosszabbításban tudták legyűrni őket.

A beharangozó címében olvasható kérdésre a válasz röviden nem. A várakozásnak megfelelően a Fehérvár nem hozott le több EBEL-es játékost, mint az első mérkőzésre, sőt Vincze Pétert ezúttal nem nevezte. Ott volt viszont a jégen Szaller Márk és Szita Donát, utóbbi hosszú sérüléséből tért vissza egy-két héttel ezelőtt.

Sok néző, nagyon jó hangulat várta a csapatokat a Raktár utcában. Az első harmadban végig a hazaiak domináltak. Az egész szezonban hatékonyan játszó Kiss Patrik takarásból gyors gólt szerzett emberelőnyben a kényelmesen hokizó MAC ellen. A vendégek nem váltottak sebességet, leginkább az ellencsapások jelentettek veszélyt Scola kapujánál, a Volán-kapus többször határozottan védett. A 9. percben esélytelen volt, Vokla távoli bombájába Roczanov ért bele a kapu előtt, ezt nem foghatta, 1-1. Nem tudott berendezkedni a MAC a hazai oldalon, továbbra is jött a kék mezes társaság előre, és Hamvai Szilárd látványos góllal vette vissza a vezetést, nagyon gyorsan. Szinte az alapvonalról lepte meg Bálizs Bencét, 2-1. A folytatásban is a hazaiak játszottak jobban és veszélyesebben. A nagyon lelkes fiatalok akciója végén Krogh lőhetett kecsegtető helyzetből, de Bálizs bravúrral megfogta a pakkot. Néhány perccel később Kocsisra jött ki egy figura tökéletesen, aki ajtó-ablak helyzetet nem tudott értékesíteni. Nagyon komoly emberelőnyös játékot mutatott a Fehérvár, egyedül a befejezések minősége nem volt kellően jó, tucatnyi nagy lehetőség maradt ki. A látottak alapján azt mondhatjuk, a MAC megúszta egygólos hátránnyal az első harmadot a két számmal magasabb fordulatszámon és sokkal lelkesebben pörgő Volánnal szemben. Ahogy kedden az első harmadban, úgy ezúttal is komoly értékeket mutattak fel az Akadémia játékosai.

A MAC összeszedettebben kezdte a második harmadot, egyszer-kétszer egyedül találták magukat csatáraik Scolával szemben, de a tengerentúli kapus nyerte a csatákat. Nem volt messze az egyenlítés, de Jubinville szabálytalansága megtörte a lendületet, Láday kis híján a késleltetett kiállítás alatt szerzett gólt egy kontra végén. Ebben a két percben a MAC tartotta üggyel-bajjal az eredményt. Ebben a harmadban kiegyenlített játék folyt, mindkét oldalon jöttek a helyzetek, jó munkát végeztek a kapusok. A színvonal ilyenkor mit sem számít, az izgalom és a látvány a lényeg. E tekintetben príma meccset láttunk. A 36. percben Nagy Gergő adott szép passzt Kovács Bronsonnak, aki nagy gólt ragasztott Scola kapujába, 2-2. Érezhető volt, hogy a MAC komolyabb sebességre kapcsolt, és ez elég gyorsan eredményben is jelentkezett. Ebben a periódusban az EBEL-es tapasztalatokkal is rendelkező fiatalok igyekeztek kicsit többet vállalni, nagyon igyekezett Sárpátki, Reisz és Szabó Dániel is, Láday pedig ügyesen segítette a támadásokat is. Ezzel együtt az utolsó 5-8 percben komoly fölényt csikart ki a MAC a lényeges zónákban. Visszajárt az a szerencsefaktor, ami az első húsz percben a MAC oldalán táncolt.

A harmadik harmadban óvatos játék zajlott, a hazaik 5-ször, a vendégek 6-szor találták el az ellenfél kapuját. Mindehhez fegyelmezettség is párosult, csak Somogyi Balázs kapott kétperces büntetést. A gól nélküli játékrész után hosszabbításra került sor.

A 4 a 4 ellen zajló túlórában sem vállaltak sok kockázatot a csapatok. A 64. percben Terbócs éles szögből leadott lövése kipattant Scoláról, ám a Titánok kapusa gyorsan korrigálta hibáját, megszerezte a korongot az érkező MAC-játékos elől. Egy perc múlva viszont már tehetetlen volt a hazai hálóőr, a fővárosiak nyomását Pozsgai váltotta gólra. A MAC 3-2-re győzött, ezzel 2-0-ra vezet összesítésben.

Nagyon jó hokiszurkolónak lenni, ezt mutatja a fehérváriak példája is. Az elmúlt két napban kétszer is bosszúságra volt okuk a meccsek végén, ám csütörtökön ismét robbanhatott a csarnokban a szurkolás és örömre is volt ok, nem is kevés. Nagyon jól játszottak a kedvencek az első negyven percben. A fiatalok kemény munkával eltüntették azt a differenciát, amit a két játékoskeret közötti értékbeli különbség indokolhatott volna. A hokiplayoff örök igazsága beigazolódott, a második meccsen nem mérvadó, hogy az elsőn mi történt. Ezúttal is elillant a Tüskecsarnokban látott hatgólos különbség. Ehhez persze kellett a szakmai stáb megfelelő mentális felkészítése és a játékosok karaktere.

Kóger István és Majoross Gergely is kalapot emelt a fiatal Volán-játékosok teljesítménye előtt.

Kóger István (vezetőedző, Fehérvári Titánok): Annál a csapatnál, amelyik egy ilyen 7-1-es vereség után, egy ilyen kishitű, alárendelt hoki után így fel tud állni, és ilyen mérkőzést tud produkálni, annál szinte mindegy, hogy mi az eredmény. Persze az eredményre játsszuk a mérkőzést, de mégis kalapot kell emelnem a srácok előtt, hogy a keddi meccs után így fel tudtak állni és tudtak egy ilyen játékot produkálni. Sajnálom, hogy nem jár ezért a nagyon sok munkáért díj, nem jár egy megnyert meccs, de rengeteg erőt ad nekünk. Ez a párharc négy győztes mérkőzésig tart, messze van még a vége. Arra számítok, hogy minden sorozat egyszer véget ér, legyen így szombaton a Tüskecsarnokban.

Majoross Gergely (vezetőedző, MAC Budapest): Nagyon más volt ez a mai mérkőzés, mint a keddi, hiszen az ellenfelünk kiválóan állt fel abból a pofonból. A Fehérvár fiatal és nagyon elszánt csapat, a játékuk képe is ezt mutatta, mi pedig nem a megfelelő mentalitással mentünk neki ennek a mérkőzésnek. De ha választhattam volna, hogy nyerjük meg a mérkőzést, akkor ezt választottam volna. Ez egy jó ébresztő volt nekünk, hiszen ennek a szériának koránt sincs vége, attól mert 7-1-re meg tudtuk nyerni az előző meccset. Azt hiszem, megvolt ennek a mérkőzésnek a megfelelő üzenete, és a játékosaim másképp fognak felállni a további párharcokba.