A Kapfenberg is szívesen játszana a MOL Ligában

Újabb osztrák jelentkező bukkant fel a színen a Vienna Capitals után. Érdeklődnek és azt mondják, hogy komolyan gondolják.

Bár az osztrák hoki dolgaiban igen jól értesültnek mondható Bernd Freimüller szerint az ottani szövetség a kelet-ausztriai csapatok számára vállalható országos bajnokság tető alá hozásán gondolkodik, a Kapfenberger Sportvereinigung (KSV) jégkorongszakosztálya részéről a MOL Liga-csatlakozási feltételek iránt érdeklődő levelet küldött Franz Gärtner menedzser az MJSZ-nek. Mindez nagyjából két hete történt. Ahogy Christian Dolezal, a Vienna Capitals utánpótlásának vezetője, úgy Gärtner is készségesen válaszolt az okokat firtató kérdéseinkre.

Kapfenberg, a Mürz völgyében fekvő 25 ezres kisváros kohászati központ, Graztól északra 60, Soprontól délnyugatra 120 kilométerre fekszik. A jégkorong tradicionális sportágnak számít a városban. A városi sportklubot, a KSV-t 1947-ben alapították, 5500 sportolójával és több mint 30 szakosztályával a legnagyobb osztrák amatőr egyesület. A KSV profi csapatai önállóan gazdálkodnak, önálló jogi személyiséggel rendelkeznek, az anyaklub csak ernyőszervezetként működik, így nem érintik a profik esetleges anyagi nehézségei. Ezek között a szakosztályok között van a labdarúgás, az osztrák kosárlabdában régóta vezető szerepet játszó Bulls és a jégkorong is. Kapfenbergben szeretik a jégkorongot, de igényesek is. Emiatt a vezetők folyamatosan keresték a lehetőségeket, amelyek vonzóak lehetnek, de a klubot nem döntik romba. Az egyensúlyt nagyon nehéz megtalálni, a csapat cikkcakkos története mindezek logikus következménye.

A mindenkori kapfenbergi jégkorongcsapatok az országos bajnokságok rendszerének 1965-ös létrehozása óta összesen 18 idényt töltöttek az élvonalban, 22-t a másodosztályban, 6-ot a harmadik vonalban. A KSV-t Ausztria-szerte az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező hokiklubként tartják számon. Bár egy ideje nem szerepelnek a legjobbak között, a jelentősebb nevelőegyesületek közé tartoznak, ahol olyan későbbi válogatottak tanulták a sportág alapjait, mint Werner Kerth, Michael Güntner, Christoph Brandner, Gregor Baumgartner és David Schuller.

A kapfenbergi jégkorong története annak ellenére is viszontagságos, hogy mostanra több évtizedes múlt áll mögötte. Sikeres idények és csődök váltogatták egymást, nagy tervek mentek füstbe, olykor napok alatt. Az igazi bennfentesek is nehezen ismerik ki magukat a klub körüli történésekben. Az anyagi összeomlások néha látványosra sikerültek. Például 1984-ben az előző idényben 4. klub mindössze 2 nappal az első osztályú bajnokság kezdete előtt lépett vissza csődhelyzete miatt, majd a harmadosztályba visszasorolva folytatta. 2002-ben nem vállalta a minimális költségvetés felemelését 500 ezerről 850 ezer euróra, így azóta csak alsóbb osztályokban játszik. 2009-ben újra csődbe ment ? ez volt 30 év alatt a harmadik, hogy aztán a jelenleg a Ferencvárosnál dolgozó Kjell G. Lindqvist vezetésével ismét a harmadosztályban folytassa, Kapfenberg Bulls néven. 2014-ben megint új hokiklub alakult. A Kapfenberg Steelers első meccsére az INL-ben több mint kétezren voltak kíváncsiak, ám ez a kezdeményezés is bedőlt, rekordgyorsasággal, a szezon végére 2000 EUR követelés mellett 139 000 EUR tartozás halmozódott fel. A Steelers vezetői pánikszerű gyorsasággal léptek le a színről.

Immár negyedszer jött a klub történetében a csődeljárás és az új klub alapítása, ezúttal KSV Eishockey néven. Az új vezetők óvatos duhajnak bizonyultak, a Steelers által felperzselt földön a becsapott szponzorok és a csalódott szurkolók számára fokozatos építkezést és szigorú gazdálkodást ígértek. 2015/16-ban az INL-ben indultak, a 8. helyen zártak. Költségvetésük ekkor sajtóhírek szerint mintegy 250 ezer EUR volt, ez átlagban 250-300 nézőt vonzott.

Egy éve februárban majdnem felütötte fejét a hagyományos kapfenbergi betegség, az EBEL-szereplés lehetőségével szemeztek, ám gyorsan kiderült, hogy az egész csak álom marad. Végül a felelős gazdálkodás jegyében az EBEL második vonalának tartott, az INL-t váltó AHL-ben sem indultak. A tervezett 450 ezer eurós költségvetésből jó 180 ezer hiányzott a nevezési határidő lezárulásakor. A szponzorok mellett a szurkolókat sem érdekelte különösebben az INL, és a tapasztalatok alapján az AHL-től sem várhattak sokkal többet.

“A régióban vannak vállalkozások, amelyek a helyi munkaerő révén milliárdokat keresnek itt, de egy fityinget sem adnak vissza a sportnak” ? dohogott Gärtner klubelnök a Kleine Zeitungnak. Helyette a stájer tartományi szövetség által szervezett Eliteligába neveztek, ez praktikusan az osztrák hoki harmadik vonala. A másodosztályra hozott igazolásaikat elengedték, egyedül az edzőt, a játékosként legenda, trénerként a Linz juniorjaival és az osztrák ifiválogatottal remek munkát végző Gerhard Puschnikot tartották meg. Az alapszakaszt a fiatal helyi játékosokból álló csapatukkal is fölényesen nyerték, majd a Zeltweg elleni döntőt is behúzták nagy fordulatok után, így a harmadosztály bajnoki címét ünnepelhették március közepén, jó két és félezer néző előtt.

“A Kapfenberg az osztrák jégkorong egyik nagy tradíciókkal rendelkező egyesülete ? mondta blogunknak Franz Gärtner. ? Két éve alakultunk újjá, miután elődünk, a Kapfenberg Steelers csődbe ment, és óriási adósságokat hagyott hátra. 2014/15-ben és 2015/16-ban az INL-ben játszottunk, de az megszűnt, helyette jött az olasz és szlovén csapatokkal felduzzasztott Alpesi Liga. Mi pedig, mint jóformán az egyetlen kelet-ausztriai csapat, légüres térben maradtunk. A legközelebbi ellenfelünk is több mint 200 kilométerre került tőlünk, de a legtöbb ellenfelünkhöz 600 kilométereket kellett volna utaznunk. Ez pénzben és időben olyan terhelést jelentett volna, amit nem vállalhattuk, hiszen fiatal csapatunk van. Maradt a stájer tartományi szövetség által szervezett liga.

Többségében fiatal, 18-22 évesekből álló csapatunk van, és keressük a lehetőséget a továbblépésre. Az Eliteligában sok a fiatalok fejlesztését szolgáló klub, de mi ennél többet szeretnénk, nagyobb kihívásokat keresünk. Így jutottunk el a Vienna Capitalshoz hasonlóan a MOL Ligához. A MOL Ligának jó híre van, jól szervezett, erős bajnokságnak tartják, amely érdekelheti a nézőket. Ráadásul itt összességében jóval kisebbek a távolságok a számunkra. A csapatok jelentős része ? Fehérvár, a budapesti csapatok, Dunaújváros ? közelebb van, mint az AHL-es ellenfelek. Persze tudom, hogy a MOL Ligában játszik például a Galati is, de úgy gondolom, ellenük egy vagy két pár napos túrán lejátszhatjuk a mérkőzéseinket. Ennyi bele kell férjen, ennyit meg kell tudnunk oldani. Autóbuszos cégem van, az osztrák szövetségnek is mi vagyunk a partnerei, a buszainkat gyakran láthatják Magyarországon is, tehát az utazással nem lehet gond. A csapatok elhelyezkedését ismerve azt gondolom, a liga programja alakítható úgy, hogy hét közben a néhány alkalmat jelentő romániai túrákat kivéve olyan helyekre kelljen utazniuk a csapatoknak, amelyek ? ellentétben az AHL-lel ? reális idő alatt megjárhatók.

A MOL Liga-szerepléshez természetesen meg kell erősítenünk a keretünket. Ha egyszer elindulunk, versenyképesek akarunk lenni. Továbbra is a helyi fiatalokra építenénk, szeretnénk őket megtartani és motiválni. De igazolnánk melléjük légiósokat és tapasztalt osztrák játékosokat is. Bár nem ismerem jól a MOL ligás csapatokat, úgy gondolom, az ehhez szükséges stabil anyagi háttér a rendelkezésünkre fog állni, amennyiben zöld utat kapunk. Egyelőre nem ismerjük sem a magyar szövetség, sem a klubok álláspontját, nem tudjuk, egyáltalán akarnak-e csapatot felvenni Ausztriából, de amennyiben befogadnak minket, úgy hosszabb távra tervezünk. Az általunk jelenleg belátható jövőben, ami ebben a pillanatban 3-5 év, mindenképpen a MOL Ligában maradnánk.

Kapfenbergben szeretik a jégkorongot, így régóta van saját csarnokunk. Bár nem olyan szép, mint az új Tüskecsarnok Budapesten, a célnak megfelel. 4000 nézőt tud befogadni, és elfogadható körülményeket nyújt a csapatoknak. A felújítása egyébként napirenden van.

A jelentkezésünkkel az a helyzet, hogy mintegy két hete elküldtük a Magyar Jégkorong Szövetségnek a hivatalos levelünket, amelyben jelezzük érdeklődésünket az indulással kapcsolatban. Kértünk tájékoztatást, hogy melyek azok a feltételek, amelyeket teljesítenünk kell, mi a jelentkezés és a felvétel folyamata. Jelenleg itt tartunk, várjuk a tájékoztatást Magyarországról, hogy mielőbb nekiláthassunk az érdemi kalkulációknak és a munkának.”