Ez a közeg nem ismeri el az utánpótlás-nevelést

Önmagával szemben is kritikus interjú jelent meg Azari Zsolt klubelnökkel az Acélbikák honlapján.

A DAB anyagi helyzetét sikerült stabilizálni, de a bevételek nem növekedtek az elmúlt idényhez képest, és ebben középtávon nem is várható változás, egyéni főszponzor érkezése nem esedékes. Ez egyszersmind azt is meghatározza, hogy mik a klub a céljai az előttünk álló szezonban. A klubelnök szerint a négy közé jutás a csodával érne fel a jelenlegi helyzetben. A fő cél ugyanaz lesz, mint bő tíz évvel ezelőtt, amikor elölről kezdték az építkezést az akkori 1986-88-as fiatal generáció bázisán: ?Hogy a dunaújvárosi utánpótlásra alapozva 3-5 éven belül egy nagyon jó felnőtt csapatot versenyeztessünk.?

A feltételek ugyanakkor mások, hiszen 11 évvel ezelőtt volt egy olyan tehetséges junior és ifjúsági korú mag, amely alig várta, hogy a felnőttek között bizonyíthasson. Elég egy pillantást vetni a 2006-os csapat névsorára, és számos olyan névvel találkozunk, akik ma más csapatban húzónevek, illetve a válogatottban stabil kerettagok. Ehhez képest most lyukas korosztályokat találunk a felnőtt csapat alatt, és ebben mindenkinek megvan a maga felelőssége. Azt a klubelnök is elismeri, hogy a biztos anyagi háttér mellett az utánpótlás-nevelés háttérbe szorult: ?Amikor van pénz, akkor az ember hajlamos elfeledkezni az utánpótlásról, mert egyszerűbb pénzzel megvenni egy kész játékost, mint tíz-tizenöt éven keresztül nevelni valakit, aki esetleg 18-19-20 évesen, amikor beérne a munka, azt mondja, hogy köszönöm szépen, ennyi volt.?

Ezért is lenne fontos, ha ezt a speciális hozzáállást, hosszú távú és bizonytalan befektetést a klubok részéről a szövetség külön is elismerné, mert jelenleg hiányzik a rendszerből: ?Ahogy már korábban szóba került, középtávon nem várható az anyagi helyzetünk erősödése, ezért nincs értelme kalandba verni magunkat. Viszont nagyon fontos lenne, és nagyon szeretném, ha híres nevelő klubbá válnánk, ami azt jelenti, hogy mindenki által elismerten végeznénk a munkánkat. Nem tudom, hogy pontosan mi kell ehhez, mert nagyon jól tudom, hogy kik játszanak most a topcsapatokban topjátékosként. Nagyon jól tudom, hogy hányan nőttek fel itt Dunaújvárosban. Valahogy mégsem kaptuk meg soha azt az erkölcsi- és anyagi támogatást, amit megérdemelt volna a klub. Sokszor az jut eszembe, hogy igazából a külső környezet nem igazolja vissza azt a sok helyen hangsúlyozott feladatot, hogy utánpótlást kell nevelni. Nekünk, ha lefordítom a számok nyelvére, vagy lefordítom az elismerés nyelvére, semmilyen hasznot nem hozott egyik dunaújvárosi nevelésű játékos sem, aki most a MOL Ligában vagy a magyar válogatottban játszik. Egyelőre olyan a környezet, hogy ezért nem jár dicséret. Nem jár elismerés.?

A tavalyi év után nem maradt hiányérzete a szakvezetőnek. Akkor egy hétmeccses párharc hosszabbításában maradtak alul az UTE-val szemben, hajszál híja volt a négy közé jutásnak. A körülmények ellenére idén is megpróbálják ugyanezt: ?Nem is az a lényeg, hogy mindenkit megverjünk és minden mérkőzésen nyerjünk, nyilván ez irreális elvárás lenne. Az azonban nagyon is elvárás, hogy aki a jégen van, az tegyen meg mindent a sikerért, a győzelemért. Ha ezt meg tudjuk tenni minden mérkőzésen, akkor biztosan lehet jó eredményt elérni, úgy is, hogy esetleg sok csapat egyénileg vagy akár csapatban is erősebb nálunk. Nagyon nehéz a játékosoknak minden mérkőzésen kihozni magukból a maximumot, illetve a csapatnak elérni a legjobb formáját. Mi erre fogunk törekedni.?

Ez annál is nehezebbnek ígérkezik, mivel a liga Azari szerint idén is legalább olyan jó lesz, mint tavaly, amiben mindig fontos húzóerőt jelentenek az idényközi nemzetközi megméretések, akár a válogatottról, akár a Kontientális Kupáról van szó. Márpedig ilyenből az előttünk álló szezonban is lesz bőven, és ebben az újonnan létrehozott Visegrád Kupának is sok pozitív hozadéka lehet. Mint ahogy a szponzorváltás is csak jót tehet a ligának: ?Én azokhoz tartozom, akik azt vallják, hogy meg kell köszönni a MOL-nak, amit eddig tett értünk, de meg kell értenie mindenkinek, hogy ha van rá lehetőség, akkor tovább kell lépni. Nem két forint volt a differencia a két ajánlat között, jelentős volt a különbség. Egyszerűen luxus lett volna nemet mondani. Arról nem is beszélve, hogy azért az Erste Bank az EBEL-en keresztül igazolta, hogy nagyon profi a hozzáállása. Ezért arra számítok, hogy erről az oldalról is jóval több segítséget fogunk kapni.?