Lehetetlen megmondani, hogy ki lesz a bajnok

Nagyon keményen dolgozunk, jó csapatunk lesz, mondja Peter Sevela, aki visszatért korábbi nagy sikerei színhelyére.

A szlovák?magyar kapus, akit korábban a válogatottban is számításba vettek, a következő szezonban ismét a Dunaújvárosi Acélbikákat erősíti. Ha megszavaztatnák az újvárosi szurkolókat kedvenc játékosaikról, Peter Sevela alighanem benne lenne az első tízben. Ez nem csoda, hiszen remek teljesítményével két MOL Liga-bajnoki aranyhoz segítette az Acélbikákat. De hogyan lesz valaki kapus, amikor a gyerekek mindig gólt szeretnek lőni? ?Ez nálunk családi hagyomány, hiszen édesapám is hokikapus volt. Természetesen ha tehettem, elkísértem a jégpályára, és nagyon megtetszett nekem a kapusok hatalmas felszerelése. Amikor előálltam az ötlettel, hogy én is kapus akarok lenni, édesapám mindig megpróbált lebeszélni. Azt mondta, hogy mezőnyjátékosnak lenni sokkal jobb, de végül nem hallgattam rá.?

Ezt nagyon jól tette Sevela, hiszen már fiatalon komoly sikereket tudhatott magáénak. Mindössze 18 éves volt, amikor a HKM Zvolen csapatát négy mérkőzésen segítve Extraliga-bajnok lett 2001-ben. A következő szezonokban több szlovák csapatban is megfordult, 2004 és 2008 között három másodosztályú bajnoki aranyérmet szerzett. ?A karrierem indulása tényleg elbűvölő és izgalmas volt azzal a bajnoki arannyal. Abban az időben az Extraliga nagyon erős bajnokság volt, tele remek játékosokkal. Ezért is volt nehéz megragadni a legfelsőbb szinten, így lifteztem az Extraliga és a másodosztály között. Összességében az az időszak egyszerre volt nehéz és szép számomra, de azért a jó emlékek vannak többségben.?

A hálóőr 2009-ben került Dunaújvárosba, és az évek során egyre meggyőzőbb teljesítményt nyújtott. Harmadik itteni szezonjában szerezte meg első MOL Liga-aranyérmét, majd rá egy évre duplázott a csapattal. ?Dunaújvárosba kerülésem egyszerű történet: felhívott az ügynököm, hogy érkezett egy ilyen ajánlat. Mivel a szerződés tartalma megfelelő volt, és a kihívás is tetszett, elfogadtam. Az első aranyérem az Acélbikákkal nagyon szép emlék számomra, igazán kitűnő csapatunk volt. Az a szezon nagyon kemény volt, mert akkor játszottunk párhuzamosan az osztrák másodosztályban is. Állandóan úton voltunk, alig volt idő pihenni, ezért is volt nagy teljesítmény az aranyérem. Az osztrákoknál az első négy-öt csapat igazán jó volt, a többiben sok volt a junior játékos, de jó néhány kemény meccset játszottunk ott. A második aranyérem cseppet sem volt könnyebb vagy nehezebb, mint az első. Bajnoki címet csak nagyon sok és kemény munkával lehet szerezni, és mi megtettünk mindent a sikerért.?

A következő évben az immár magyar állampolgár kapus bemutatkozhatott a nemzeti válogatottban, nem is akármilyen teljesítménnyel: három felkészülési mérkőzésen állt a háló elé, 93,2 százalékos védési hatékonyságot mutatott be, és mindössze 1,89-es gólátlagot engedélyezett az ellenfeleknek. ?Nagyszerű érzés volt a magyar válogatottban játszani. Én is úgy éreztem, hogy jól ment a védés, a szakvezetés el is vitt a világbajnokságra Dél-Koreába. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy ott már egyetlen meccsre sem kaptam bizalmat.?

Hat szezon után, 2015-ben hagyta el Dunaújvárost, egy évet ismét az Extraligában, a Skalica csapatában védett, majd újra Magyarországra szerződött, hogy a Fradi zöld-fehér mezét öltse magára. ?Abban az évben a DAB nem kínált nekem szerződést, a Skalica viszont számított rám. Izgatott voltam, hogy újra az Extraligában védhetek, és őszintén szólva jót is tett a formámnak a nagyobb terhelés. A Fradi már akkor érdeklődött irántam, amikor az Extraligában voltam. A tárgyalások alatt meggyőztek, hogy tényleg szükségük van rám, ráadásul én nagyon szeretem Budapestet, az itteni életet, és ez mind összeadódott. A szezon csúcsa persze a rájátszás volt, ahol nagyon közel voltunk ahhoz, hogy kiverjük a későbbi bajnok Miskolcot.?

Idén nyáron Peter Sevela visszatért korábbi nagy sikerei helyszínére, Dunaújvárosba. A csapat és persze az Erste Liga is nagy változáson ment át, ami alaposan befolyásolhatja az erőviszonyokat. ?Nagyon keményen dolgozunk az edzéseken, és bízom benne, hogy jó csapatunk lesz. Az Erste Ligában a két döntős távozása izgalmasabbá teheti a küzdelmet, ugyanakkor a színvonal kicsit eshet. Most senki sem mehet biztosra a többiek ellen, szerintem lehetetlen megmondani, hogy ki lesz a bajnok. A Miskolcnak és a MAC-nak nehéz dolga lesz az Extraligában, a rájátszás elérése komoly eredmény lenne számukra, amiért nagyon keményen meg kell küzdeniük.?

Dunaújvárosban Peter Sevelának volt egy különleges produkciója: a győztes mérkőzések után táncolt a jégen. ?Igen, azt nagyon szerette a közönség. Igazából egy spontán ötlet volt az egyik győztes meccs végén, de a szurkolóknak annyira bejött, hogy később már nem lehetett elhagyni.?

Dunaújvárosi Acélbikák:

edzők:
Antti Karhula (FIN, vezetőedző, Hermes, FIN-2.)
Mart Eerme (EST, másodedző, KMH U18)

kapusok:
Pinczés Bendegúz (ifj. Ocskay Gábor JA)
Garbacz Máté (Vasas U20)
Peter Sevela (Ferencváros)

hátvédek:
Hruby Gellért
Mestyán István
Erdélyi Tamás
Lencsés Tamás
Makovics Bence
Tóth Gergely (MAC Újbuda)
Szabó Dávid (Fehérvári Titánok)
Miika Franssila (FIN, Sheffield Steelers, GBR-1.)
Henrich Jaborník (SVK, Ferencváros)

csatárok:
Azari Zsolt
Léránt René
Németh Péter
Nagy Márk
Pinczés Olivér (ifj. Ocskay Gábor JA)
Martin Saluga (Corona Brassó)
Oula Uski (FIN, Jokipojat Joenssuu, FIN-2.)
Artyom Iosszafov (RUS, Asplöven, SWE-3.)
Jonas Westerling (SWE, Sheffield Steelers, EIHL)
Jaakko Turtiainen (FIN, HPK Hämeenlinna, FIN-1.)