Óriási élmény lenne 21 évesen bajnokságot nyerni

Részegh Tamás visszaszerződött Csíkszeredába, és ez szárnyakat adott neki: szenzációs teljesítményt nyújt csapata első sorában.

Viszonylag új névvel barátkozhatnak azok a hokiszurkolók, akik figyelemmel kísérik a magyar bázisú nemzetközi bajnokságot. Részegh Tamás 5 év légióskodás után tért haza Csíkszeredába, és rögtön a szezon eddigi legsikeresebb támadósorának oszlopa lett. 9 mérkőzésen 15 pontot (4 gólt és 11 asszisztot) jegyeztek fel a neve mellé, alig marad el sortársaitól, a rutinosabb Becze Tihamértól és Radim Valchartól (18 és 17 pont). A gólpasszlistát ráadásul vezeti, sőt plusz/mínuszban is első +12-vel, holtversenyben két szeredai ?KHL-essel?, Vjacseszlav Belovval és Andrej Taratuhinnal.

A 21 éves hokisnak ez a második éve az Erste Ligában, ám úgy tűnik, az otthoni környezet adott igazi lendületet a formájának. ?Valóban kitűnően indult számomra ez a szezon, amiben óriási szerepe van annak, hogy ismét a szülővárosomban játszhatok. Rengeteget jelent nekem az ismerős környezet, a családom, a barátaim, itt a jégkorongon kívül nem kell mással foglalkoznom, és tényleg az otthonomba megyek haza. Öt év után ez nagy lökést adott nekem. De mindez nem ment volna a csapattársaim és sortársaim nélkül. Becze Tihamérral és Radim Valcharral a felkészülés második hetétől vagyunk együtt, és úgy érzem, a szezonkezdetre sikerült összeszokni, azóta meccsről meccsre javult a játékunk, remekül megértjük egymást a jégen, és ez remélhetőleg egyre jobb lesz.?

Részegh teljesítményéremár a légiósévek alatt sem lehetett panasz. De mi késztet egy 16 éves csíki fiatalembert arra, hogy elinduljon külföldre? ?Én 2013-ban kerültem a Szlovákiába. Akkoriban nem volt túl rózsás a helyzet Csíkszeredában, elindult egy kivándorlási hullám, nagyon sok utánpótlás-játékos ment Magyarországra, Németországba, ki hol talált magának helyet. Minden hokis arra törekszik, hogy minél jobban fejlődjön, hogy előrelépjen, ám ehhez abban az időben itthon nem voltak adottak a feltételek. Én is úgy éreztem, hogy nagyobb kihívásra van szükségem, jobb csapatban kell játszanom, így mentem a szlovák U18-as bajnokságba Pozsonyba.?

Már az első U18-as éve sem volt rossz (36 meccs, 12 gól, 23 assziszt, 35 pont az alapszakaszban, majd a rájátszás 7 találkozóján kereken meccs/pont átlag), de a második egészen káprázatos lett, 56 mérkőzésen 104 pontot termelt a Ruzinovban, amellyel ezüstérmet szereztek az U18-as Extraligában. ?Pedig nem volt könnyű beilleszkednem, új környezet, új nyelv, minden szokatlan volt, ám a hoki remekül ment, így sikerült egy szinttel még feljebb lépnem. A cseh Pirati Chomutov U20-as csapatához igazoltam. Úgy érzem, a lehető legjobb fejlődési lehetőség volt számomra két évig Európa egyik legszínvonalasabb juniorbajnokságában játszani. Majd tavaly a Fehérvári Titánokhoz szerződtem, de sajnos az a szezon minden szempontból rosszul sikerült számomra. A részletekbe nem is szeretnék belemenni, nem akarok senkit megbántani. A lényeg, hogy három-négy hét helyett hónapokig tartott, míg felépültem egy szerencsétlen sérülésből, így csak keveset tudtam játszani. Szerencsére a szezon vége nagyon jól alakult Fehérváron, sikerült megnyernünk az U20-as csapattal az EBYSL-t, az osztrák bázisú juniorbajnokságot, illetve a magyar pontvadászatot is, és ez egy nagy élmény volt számomra. Ezek után úgy döntöttem, hogy váltani szeretnék, elfogadom nevelőegyesületem hívását, és visszatérek Csíkszeredába.?

A bajnokság első hónapja alapján nem kell nagy bátorság, hogy kijelentsük: jobb döntést nem is hozhatott volna Részegh Tamás. A Csíkszereda régi fényében tündököl, meggyőző teljesítménnyel vezeti az Erste Ligát, a kanadai táblázat első öt helyéből négyet csíki hokis foglal el, az egyik a 21 éves szélső. ?Most tényleg remek a hangulat nálunk. Úgy látom, a jó teljesítményünk alapja, hogy a tavalyi csapat döntő része együtt maradt. Hozzájuk igazolt a vezetőség új légiósokat és régi csíki játékosokat, akik gyorsan be- és visszailleszkedtek, ezt a saját nevemben is mondhatom. Az összeszokottság már most látszik a csapaton, de szerintem ezen is tudunk javítani, ahogy megyünk előre a szezonban. Jó úton haladunk, amelyről nem szabad letérnünk.?

Az Erste Liga az idén sokkal kiegyenlítettebbnek tűnik, mint az elmúlt években. Sűrűbb az élmezőny, de a fiatal csapatok is tudnak meglepetést okozni. ?Nagyon sajnálom a MAC Újbuda és DVTK Jegesmedvék távozását. Ugyanakkor ez lehetőséget nyújt a többi csapatnak, hogy nagyobb célokat fogalmazzanak meg. Úgy látom, bajnokesélyes keretet raktak össze a Fradinál, Újpesten, Dunaújvárosban és Brassóban ? amennyiben ők is rendezni tudják a soraikat ?, de ide sorolnám még a Debrecent is, hiszen meggyőző teljesítményt nyújtanak, most éppen a harmadik helyen állnak. Nincs túl sok összehasonlítási alapom, hiszen kevés mérkőzésem van még az Erste Ligában, de az eddigi meccseink nagyobb része kemény és hajtós volt, ellenfeleink komoly küzdelemre késztettek bennünket. Az a célunk, hogy megnyerjük a ligát, és persze a román bajnokságot, valamint a kupát is, de mindez nehéz feladat lesz.?

A szezonkezdés tehát jól sikerült mind a Szeredának, mind Részeghnek, a bajnokság azonban sokáig tart. Mire számít a következő hónapokban? ?Ha a csapatnak jól megy, az felhúzza a játékosok teljesítményét is, és fordítva. A kettő nem választható el egymástól. Az persze jó érzés, ha az ember a kanadai táblázat élmezőnyében áll, ám a lényeg mégis a csapat. Nem egy-két játékos nyeri a meccseket, hanem a közösség együtt. Most a Csíkszereda tényleg összeállt, nagyon jó a társaság, és bízom benne, hogy ez jó eredményhez fog vezetni a szezon végén.?

Az erdélyi hokisok kapcsán időről időre felmerül a magyar válogatottság kérdése. Vajon ez mennyire foglalkoztatja Részegh Tamást, aki rendszeresen szerepelt ? sőt folyamatosan kiemelkedő teljesítményt nyújtott ? romániai színekben a korosztályos világbajnokságokon, sőt a felnőttek között is letette a névjegyét tavasszal? ?Az itteni magyaroknak természetesen ez fontos kérdés. Régebben nekem is megfordult a fejemben, de már nem vagyok optimista ezzel kapcsolatban. Most sokkal nehezebb bekerülni a magyar válogatottba. Több okból is. Korábban a Fehérvár játszott olyan szinten, hogy a válogatott gerincét biztosítani tudták. Azután elindult egy honosítási hullám, most pedig további két csapat játszik európai élbajnokságban. A játékosaik így várhatóan sokat fejlődnek majd, és joggal várhatják a válogatott behívót. A másik része a dolognak, hogy én már játszottam a román válogatottban, sőt áprilisban a divízió 1/B-s felnőtt-világbajnokságon is ott voltam. Ez azt jelenti, hogy négy évet kellene folyamatosan Magyarországon játszanom ahhoz, hogy egyáltalán szóba kerülhessen a nevem. Most viszont remekül érzem magam itthon, jól megy a csapatnak és nekem is, nem látom okát, hogy máshová szerződjek. Ezért ezzel nem is foglalkozom, csak a Csíkszereda szereplésére koncentrálok. Óriási élmény lenne 21 évesen bajnoki címet nyerni az Erste Ligában.?

Fotók: Pál Zoltán (SC Csíkszereda)