Az Acélbikáknak nem megy az erős csapatok ellen

Az FTC-Telekom utoljára szeptember 14-én kapott ki, a DAB viszont még csak a Brassótól szerzett pontot az élmezőny csapatai közül.

Pénteken két rangadót is játszanak az Erste Ligában, közülük az egyiken a DAB fogadja Fodor Szabolcs csapatát, a másikon a DEAC látogat Csíkszeredába. Utóbbi kapcsán nem is kérdés, hogy rangadóról van szó, hiszen a házigazdák az első helyen állnak, a vendégek a harmadikon. Ami azonban a másik összecsapást illeti, már felmerülhetnek kételyek. A Fradit illetően nem sok: 15 meccsen 37 pontot gyűjtöttek, sorozatban 12 alkalommal hagyták el győztesen a jeget, rendes játékidőben még nem kaptak ki, hosszabbításban és büntetőkkel is csak egyszer-egyszer. Ahogy csütörtöki interjúnkban Fodor Szabolcs is megerősítette, amit az eddigiek alapján észrevételezhettünk: kiváló csapattá kovácsolódtak a zöld-fehérek, gyorsan korcsolyáznak, övék a második legtöbb lőtt gól, és ami ennél is fontosabb, messze ők kapják a legkevesebbet. Legutóbb a listavezető Sportklub távozott lenullázva Pesterzsébetről, miközben ellenfelük háromszor is mattolta védelmüket.

A DAB is nagy reményekkel vágott neki a szezonnak, és egyelőre nem is áll rosszul. Jelenleg hatodikok az Acélbikák, de a harmadik Debrecen úgy gyűjtött hat ponttal többet, hogy két meccsel többet is játszott, míg a három találkozóval előbbre járó Brassótól mindössze öt pont választja el őket. A DEAC legutóbb a Fraditól kapott ki, itt a remek alkalom tehát, hogy közelebb húzódjanak a dobogóshoz az újvárosiak.

De éppen itt a bökkenő: a DAB eddig hétszer játszott olyan csapat ellen, amely most előtte áll a tabellán, és a megszerezhető 21 pontból mindössze négyet hozott el, mindegyiket a Brassó ellen. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy szakadék választaná el az élcsapatoktól, többször állt nagyon közel a győzelemhez, de eddig vagy szerencséje nem volt, vagy a csapatból hiányzott az a bizonyos plusz, amely a siker megszerzéséhez elengedhetetlen. Az viszont biztos, hogy ha a DAB az élcsapatok közé akar tartozni, akkor nyernie kell néhány meccset ellenük.

Nem könnyítette meg a helyzetet, hogy nyolc meccs után távozott Jonas Westerling. A svéd center úgy is hatodik a házi kanadai tabellán, hogy a többiek másfélszer annyi meccsen vannak túl, mint ahol ő kiszállt. A többi légiós közül felemásan teljesítenek páran. Heinrich Jaborník ponterősen játszik ugyan, elvégre 12 meccsen 20 egység csatártól sem lenne mindennapi, az viszont, hogy ehhez képest csak +5-ön áll, jelzi, hogy vagy többet kockáztat az egyéni siker érdekében az optimálisnál, vagy van valami szerkezeti hiba a csapat játékában, amit még nem sikerült orvosolni. De ott van Jaakko Turtiainen is. A 27 éves szélső kirobbanó formában kezdte a szezont, az első hét meccsen 7 gólt, 9 pontot szerzett, azóta azonban néma maradt, és asszisztból is csak hármat jegyzett.

A csapat legnagyobb problémája azonban nem is ez, hanem a meccseken, sőt a harmadokon belül is rendkívül hullámzó játék. Emiatt gyakran a sokgólos előny sem jelent garanciát a három pontra. Nem véletlen, hogy Antti Karhula vezetőedző is ezt emelte ki meccs előtti nyilatkozatában: “Nagyon kemény ellenfél az FTC, rendes játékidőben még nem is veszítettek mérkőzést ebben a szezonban. Teljesen biztos, hogy csak úgy van esélyünk, ha mind a hatvan percben jól, átgondoltan, fegyelmezetten jégkorongozunk. Nagyon fontos, hogy tartsuk magunknál a korongot, amennyit csak lehet, és amikor nálunk van, akkor okosan játsszuk meg, ne veszítsük el kényes helyeken. Türelmesnek kell lennünk a védekezésben, és a középső területeket fokozottan védenünk kell.

Az esélyek tehát nem a hazaiak mellett szólnak, ám jobb alkalmat el sem lehet képzelni arra, hogy elkezdjék gyűjtögetni a skalpokat. Nagy kérdés, hogy a 13-as szám elég szerencsétlen tud-e lenni ahhoz, hogy megállítsa a Ferencvárost.