Jereme Tendler: Most be tudjuk lőni a fontos gólokat

Az utóbbi hetek brassói emelkedésének kulcsfigurája Jereme Tendler, aki évek óta az Erste Liga kiemelkedő játékosa. Ideje volt kifaggatnunk őt.

Jereme Tendler három ferencvárosi szezon után az idén nyáron tette át a székhelyét Brassóba. A Cenk alján nem vettek zsákbamacskát, hiszen a kanadai csatár zöld-fehér mezben végig kiemelkedően teljesített, és úgy tűnik, kék-sárgában is otthonosan érzi magát. Európai karrierjét Angliában kezdte, ahol összesen öt szezont húzott le. Ebből az első négyet a Hull Stingrays színeiben, bőven pont/meccs átlag fölött, majd átigazolt a Coventry Blaze-hez, ahol ezt nem sikerült hoznia, igaz, volt mivel vigasztalódnia.

?Amikor megérkeztem Angliába, egyszerűen nem tudtam, mire számíthatok, de nem tartott sokáig, hogy rájöjjek, milyen kaliberű játékosok lépnek ott jégre, és a szurkolók mennyire szeretik a hokit. Ráadásul nagyszerű edzőnk volt, aki remek légiósokat hozott, és ez megkönnyítette a gyors alkalmazkodást, hamar megtaláltuk a helyes utat. Amikor élvezed, hogy minden nap mehetsz a jégcsarnokba, akkor minden a helyére kerül. Mivel kis költségvetésű csapat voltunk, csak egy szűkebb stáb segített nekünk a bajnokságban. Az első szezonom jól sikerült (52 mérkőzés, 46 gól, 27 assziszt, 73 pont ? a szerk.), kaptam is ajánlatokat, így nemcsak klubot, ligát is válthattam volna, de a fű nem mindig zöldebb a szomszéd kertjében. Közben a klub segített abban, hogy üzleti diplomát szerezzek, így tényleg minden jó és szép volt, nem volt okom, hogy elszerződjek.

A negyedik ott játszott idényem után határoztam el, hogy másik csapathoz megyek, hátha úgy nagyobb esélyem lesz bajnokságot nyerni. Mivel úgy láttam, a Coventry csapata elég jól összeállt, elfogadtam az ajánlatukat. Új város, de ugyanaz a liga, bíztam benne, hogy összejön. De ahogy elkezdődött a bajnokság, az eredmények nem úgy alakultak, ahogy azt a játékerő alapján a menedzsment várta, ezért kirúgták az edzőt. Ahogy megérkezett az új tréner, a dolgok kicsit összekeveredtek, hiszen új rendszert próbáltunk megvalósítani, és ez időbe telt. Végül sikerült elérnünk a rájátszást, ott először kivertük az alapszakaszban harmadik helyen végzett csapatot. Aztán a másodikat, majd végül a döntőben legyőztük az alapszakaszgyőztest, és bajnokok lettünk. A Coventryben más szerep hárult rám, ezért értem el kevesebb pontot, mint korábban, de a csapattal szerzett bajnoki cím mindenért kárpótolt.?

A Ferencvárosba 2015-ben érkezett, miután két meccset játszott a német ötödosztályban. ?Bevallom, a világon semmit nem tudtam a magyar jégkorongról korábban. Amikor rájöttem, hogy az FTC budapesti csapat, azonnal érdekelni kezdett az ajánlatuk, ugyanis egyik korábbi csapattársam fantasztikus dolgokat mesélt a városról. A feleségem akkor volt terhes a második fiunkkal, emiatt kicsit hezitáltunk, mert már volt egy megbízható orvosunk Németországban. Ugyanakkor szakmailag a Fradi ajánlata jobb volt, mint a német ötödik vonal. De a feleségem tényleg fantasztikus asszony, és végül azt mondta, pakoljunk, menjünk Magyarországra.?

Jereme Tendler első két szezonja kiemelkedően sikerült (2015/16: 35 mérkőzés, 29 gól, 24 assziszt, 53 pont, 2016/17: 39 mérkőzés, 34 gól, 26 gólpassz, 60 pont). Úgy tűnt tehát, hogy megtalálta a helyét az MOL, illetve az Erste Ligában. ?Igazán élveztem a Fradiban töltött időt, nagyon megszerettem a várost, sok nagyszerű barátra tettem szert. A játék színvonala sokkal jobb volt, mint amit vártam, de a Fradival mégis sokat küszködtünk a jó eredményekért. Minden meccsen keményen harcoltunk, és végül mind a három itteni szezonomban elértük a rájátszást, ami előtte évekig nem sikerült. Sajnos egyszer sem tudtunk túljutni a playoff első körén, de alaposan megnehezítettük a velünk szembekerült, a mienknél sokkal nagyobb költségvetésű csapatok dolgát. Tavaly a MAC Budapest ellen hat meccsig jutottunk, ők utána megnyerték a ligát. Egy évvel korábban a Miskolccal szemben hetedik mérkőzésig meneteltünk, tényleg közel álltunk a meglepetéshez, de nem sikerült, a későbbi bajnok kivert minket. Ám az akkori helyzetben ez is tényleg nagy fegyvertény volt.?

A csatár harmadik itteni szezonja nem sikerült túl jól, de a 38 mérkőzésen elért 21 góljával és 11 asszisztjával így is ő volt a csapat legeredményesebb játékosa. ?Ez a harmadik év tényleg nem olyan volt, amilyet szerettem volna. Nem úgy pattantak a korongok, nem volt olyan szerencsém, mint korábban. A helyzeteim megvoltak, de nem tudtam kihasználni azokat. Ez minden játékossal előfordul.?

Az idén nyáron aztán aláírt a Brassóhoz, követve edzőjét, a Fraditól szintén távozó Greg Lindqvistet. ?Sok szempont alapján döntöttem végül a Brassó mellett. Ismerem a ligát, szeretek itt játszani. A Brassó ellen sok meccsem volt, tudtam, hogy remek csarnokuk, lelkes szurkolóik vannak, és a város is nagyon szépnek tűnt. Összességében jó megoldásnak tűnt, hogy ide igazoljak.?

A Cenk alján a kanadai csatár ismét magára talált (21 meccs, 21 gól, 10 assziszt, 31 pont eddig), és olyan rendkívül fontos gólokat lőtt, mint a DAB elleni egyenlítés 9 másodperccel a vége előtt, az emberhátrányos találat a Csíkszereda kapujába, vagy éppen a győztes büntető a Titánokkal szemben. Közben a Brassó is túlesett már egy hullámvölgyön. ?Jól kezdtük a szezont, majd belefutottunk néhány vereségbe. Utána egyre javult a teljesítményünk, mert a csapat keményen dolgozott, kezdett egyre inkább összeállni. Úgy gondolom, kellett egy kis idő, hogy a megfelelő sorok kialakuljanak, a sortársak elkezdjék érezni, mit csinál a másik egy adott helyzetben. Most már vannak soraink, amelyek kiválóan működnek, így be tudjuk ütni a fontos gólokat a megfelelő pillanatokban, megszerezve ezzel a győzelmet. A teljesítményem tényleg sokkal jobb, mint tavaly. Mellettem áll az a szerencsefaktor, amiről korábban beszéltem. A titkom az, hogy ha én nem tudom, hová lövöm a korongot, akkor a kapus sem fogja tudni. Persze csak viccelek, nincsenek titkaim, csak sok munka.?

Előzetesen a Brassót sok szakember a tabella elejére várta, ám ennek csak az utóbbi hetekben kezdett megfelelni a csapat. ?Messze még a bajnokság vége, azzal ebben a pillanatban nem érdemes foglalkozni. Most azt várom magunktól minden meccsen, hogy keményen küzdjünk, minden játékos tegye a dolgát, legyen esélyünk győzni. A mi helyzetünk nehezebb, mint a magyar csapatoké, hiszen két bajnokságban játszunk, nagyobb a leterheltségünk. Szinte arra sincs időnk, hogy örüljünk egy győzelemnek, vagy bosszankodjunk egy vereségen, mert jön a következő összecsapás. Itt játszani tényleg maraton, nem sprintfutás. Az első fontos feladat elérni a rájátszást, hogy egyáltalán esélyünk legyen a bajnoki cím megszerzésére, ami nyilván mindenki más célja is. Minden egyébbel majd csak azután foglalkozunk.?