Rengeteg szám az Erste Liga alapszakaszáról

Háromrészes összeállításunk első fejezetéből egyebek közt kiderül, hogy jelentősen csökkentek az átlagos nézőszámok a bajnokságban.

A 2018/19-es idény előtt jelentős változások történtek a magyar bázisú regionális bajnokságban. A DVTK Jegesmedvék és a MAC Újbuda a szlovák élvonalba távozott, egy év után visszatért a DEAC-ként újjászervezett Debrecen, kilenc szezon kihagyás után az egykori MOL Liga-alapító Progym utóda, a Gyergyói HK, hét év pauzát követően a Vasas, illetve abszolút újoncként érkezett a Hokiklub Budapest néven versenyző KMH. Így a létszám 9-ről 11 csapatosra nőtt. Az alapszakaszban ennek megfelelően 8-cal több, összesen 40 fordulót rendeztek, míg az összes mérkőzés száma jelentősen, 144-ről 220-ra nőtt.

A mérkőzéseket összesen több mint 131 ezren látták, ez a negyedik legnagyobb összesített nézőszám a liga történetében. Ugyanakkor az átlagos nézőszám nagyot esett, mérkőzésenként 98 fővel, több mint 14%-kal. A liga alapszakaszának nézőszámait és a változásokat az alábbi két táblázat foglalja össze az eddigi idényekre vonatkozóan.

Az összes és a mérkőzésenkénti átlagos nézőszám idényenként, a szezonban lejátszott alapszakasz-mérkőzések száma:

Átlagos nézőszám idényenként, változás az előző idényhez képest (a bázis mindig az előző idény nézőszáma):

A 2018/19-es alapszakasz nézőszámait és átlagos nézőszámait párosításonként a következő két táblázatban lehet látni.

Összes nézőszám párosításonként (vízszintes sorban a pályaválasztó, függőleges oszlopban a vendégcsapat):

Átlagos nézőszám párosításonként:

A legnézettebb csapatok szokás szerint az erdélyiek: a Csíkszereda vezet, a Gyergyó a második, a Brassó harmadik.

Az alapszakasz végi tabella így néz ki:

Mint látható, 5 csapat került 50% fölé, és ezúttal ők alkotják a felsőházat. Az 5. helyezett után szakadék jön, majd újabb 3 csapat egy csoportban, őket újabb nagy hézag választja el az utolsó 3 helyezettől. Ez egyben azt is jelenti, hogy ebben az idényben nagyon korán eldőlt minden kérdés az alapszakasz tétjével kapcsolatban. A felsőház mezőnye matematikailag ugyan nem túl korán lett biztos, de lehetett tudni, hogy nagy változások nem lesznek várhatóak. A korábbi években általában mindig maradt fontos kérdés az utolsó mérkőzésekre is, nem volt nagy különbség az alapszakasz végén a vonal alatti és feletti csapatok között, ezúttal azonban ez nem így volt.

Viszonylag hamar, az alapszakasz harmadánál három részre bomlott a mezőny. A 13. forduló után kialakult a végül felsőházba jutó ötös, illetve az őket követő két hármas csoport. A csoportokon belül voltak helycserék, de a 14. mérkőzéstől kezdve nem volt olyan, hogy valamelyik csapat kikerült volna a saját csoportjából akár csak egyetlen forduló erejéig is. A három csoport között a távolság folyamatosan nőtt.

A Ferencváros elsősorban a felsőházi csapatok elleni teljesítményével lett az alapszakasz győztese. A másik négy vetélytárs ellen a pontok majdnem 70%-át megszerezte, ezzel kimagaslik a többiek közül. Rajta kívül csak a Brassó tudott még 50% fölé kerülni a csoporton belüli mérkőzéseken. Ráadásul a zöldek pontosan ugyanazt a kapottgól-átlagot tudták hozni a legerősebb ellenfelekkel szemben is, mint az egész alapszakaszban.

Hasonlóképpen kulcsfontosságú volt  a középcsapatok csoportján belül, hogy egymás elleni mérkőzéseiken a Fehérvári Titánok kifejezetten jól, míg a Gyergyó gyengén szerepelt.

A sereghajtók csoportjában az egymás közti mérkőzések visszatükrözik az egész alapszakasz alapján kialakult erőviszonyokat.

Érdekes megvizsgálni azt is, hogy szerepeltek egymás ellen a különböző csoportokba tartozó csapatok. Az élcsapatok a középcsapatok elleni mérkőzéseiken egyértelmű esélyesekként léptek jégre. Összességében a megszerezhető pontok több mint háromnegyedét bezsebelték. A Csíkszereda kiemelkedett, több mint 90%-os teljesítményt nyújtott a Titánok, a Gyergyó és az Acélbikák ellen. A másik véglet az UTE, amely csak annak köszönhetően zárt 50%-osnál jobb mérleggel, hogy a DAB ellen mind a négy meccsét megnyerte.

Ugyanez a másik irányból nézve: csak apró eltérések tapasztalhatók a középcsapatok produkciójában a nagyokkal szemben. Mindegyikük négyszer nyert, ebből egyszer hosszabbításban, a különbség abban van, hogy a vereségeik közül hány alkalommal sikerült eljutniuk a túlóráig.

Még érdekesebb az élcsapatok és a sereghajtók közötti összehasonlítás. Nem meglepő, hogy szinte előre borítékolni lehetett a végeredményt, összességében a kicsik csak minden kilencedik pontot tudták megszerezni. Az FTC-Telekom, a Csíkszereda és az UTE között csak kis különbség van. Az ellenpélda a Brassó, amelynek 78% alatti teljesítménye kilóg a sorból.

A sereghajtók között a Hokiklub bizonyult a legponterősebbnek.

E két csoport mérkőzesei között azonban igazi korszakváltást is megtapasztalhattunk. Újév előtt elvétve fordult csak elő, hogy a Vienna, a Vasas és a KMH közül bármelyik is pontot tudjon szerezni a felsőházba került csapatoktól, az alapszakasz vége felé aztán megtáltosodtak. Januárban az összesített mérleg a következőképpen néz ki:

Mindebből következik, hogy a szilveszterrel bezárólag lejátszott 48 mérkőzésen nyomasztó volt a nagyok fölénye, a pontok 97,22%-át szerezték meg addig.

Mindezekkel együtt a Ferencváros, Csíkszereda, Brassó, UTE, Debrecen ötös így is óriási fölényben volt a többiekkel szemben, hiszen a megszerezhető pontok több mint 80%-a náluk maradt.

Ami a középmezőny és a kiscsapatok egymás elleni eredményeit ileti, mindkét csoportban egy-egy kiugró teljesítményt találunk. A középmezőnyből a Fehérvári Titánoknak nagyon nem ment a Vienna, a Vasas és a Hokiklub ellen, míg a kicsik között a Vienna szerepelt kiemelkedően, közel állt az akár 50%-os teljesítményhez is.

Nem véletlen, hogy egy ennyire szegmentálódott mezőnyben csökkent a kompetitív mérkőzések száma is. Bár ezen a mezőny végének fentebb taglalt januári megtáltosodása kozmetikázott valamit, az egy- és kétgólos mérkőzések relatív gyakorisága az előző idényekhez képest csökkent. A szezon folyamán végig kevesebb, mint 30% volt az egygólos különbséggel végződött mérkőzések részaránya, ezt a január tornázta fel 31,82%-ra, ebben a hónapban a meccsek 52,50%-a dölt el egyetlen gól különbséggel, ez az arány a felsőházi csapatok és a mezőny vége közötti mérkőzéseken januárban 66,67%-os volt (8 a 12-ből). A legutóbbi 5 alapszakaszban így alakult a gólkülönbségek relatív gyakorisága (vízszintes tengelyen a gólkülönbség, függőlegesen a szezon, az értékek azt jelzik, hogy az adott idényben a mérkőzések hány %-a végződött az adott gólkülönbséggel):

(Statisztikai összeállításunk következő részében egyebek mellett a speciális játékhelyzetekkel is foglalkozunk majd.)