• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Közeledni látszik a Brassó–Szereda negyeddöntő

A két erdélyi nagycsapat mindig különleges emóciókat tartogató Erste Liga-rangadóján most korántsem csak a presztízs a tét.

Kevesen gondolták volna a magyar bázisú nemzetközi bajnokság középszakasza előtt, hogy az alapszakaszt a második, illetve a harmadik helyen záró Sportklub és Corona két-két meccsel a zárás előtt a felsőház két utolsó helyét foglalja majd el. Márpedig ez a helyzet, mivel egyiküknek sem sikerült jól az extra program eddigi része.

A vasárnapi házigazda Brassó van nagyobb bajban a rájátszás közeledtével. Bár remek góllövők sora játszik náluk, mégis komoly gondjaik vannak a hatékonysággal. Hat mérkőzésen 9 gólig jutottak, ez 1,5-ös átlag, ilyen kevés találattal ritkán szoktak meccseket nyerni. Ráadásul a csapat korábban remek védekezése sem működik, a 22 kapott gól és az ezzel járó 3,67-es átlag megint csak az egész mezőny leggyengébbje – ideértve az alsóházi csapatokat is. A Csíkszereda problémái hasonlóak: az alapszakaszban a találatokat számolatlanul szerző támadóegység a középszakaszban szokatlanul gyámoltalan, bár itt legalább a kapott gólok számával nincs borzasztó nagy baj.

Az már biztos, hogy a Brassó a harmadiknál jobb helyen nem végezhet, továbbá a Sportklub sem lehet éllovas, de a csíkiaknak még egy egészen halvány esélyük van a második helyre. Ezért is van a presztízsen túl nagy jelentősége a rájátszás előtti utolsó erdélyi rangadónak. Ha a Szereda nyer idegenben, a Brassó mindenképpen ötödik lesz, vagyis oda a pályaelőny a negyeddöntőben. Brassói pontszerzés esetén a Szereda mondhat le a második helyről. Ha nyernek Mihály Árpádék, akkor az is megtörténhet, hogy magukkal rántják a csíkiakat a felsőház végére. Ebben az esetben a két csapat még helyet is cserélhet egymással záráskor, feltéve, hogy a kék-sárgák jobban szerepelnek a Ferencváros ellen, mint ellenfelük (lévén, hogy utoljára mindenketten a listavezetővel mérkőznek), ekkor óriási szerencsével megszereznék a pályaelőnyt.

De minden további nélkül az is megtörténhetne a dolgok ilyetén alakulásából adódóan, hogy a középszakasz utáni ellenfélválasztáskor az első három közül senki sem bökne rá egyikükre sem az első három közül – mivel az alapszakaszban és a tavalyi negyeddöntők során is bizonyították, hogy roppant veszélyesek, ez simán előfordulhat –, így már a negyeddöntőben kénytelenek lennének összecsapni egymással. Persze ennyire talán nem érdemes még előreszaladni, hiszen sok minden függ a vasárnap esti rangadó végkifejletétől.

fotó: Daniel Maximilian Milata

A kék-sárgák 1 pontra zárkóztak nagy riválisukhoz, könnyen lehet, hogy a két erdélyi gárda végez az Erste Liga-felsőház negyedik-ötödik helyén.

A tét súlyát maximálisan tudatosítva négy-négy teljes sorral és magasabban jegyzet kapusukkal álltak bele a küzdelembe a felek. A négymeccses vereségsorozatból érkező Brassó indult mélyebbről, amelyet a visszavágás vágya is fűthetett, hiszen a középszakasz első találkozóját simán elvesztették a kék-sárgák Csíkszeredában (igaz, az alapszakaszban inkább ők domináltak a párharcban). Szokás szerint ezúttal is egymás után jöttek a kiállítások, testre ütés, bottal lökés, fejre irányuló támadás, durva játék, a szabálytalanságok különböző válfajai kerülhettek be a jegyzőkönyvbe. Ebből a szempontból az egyik oldalon Cody Carlson, a másikon Becze Tihamér vitte a prímet, utóbbi azzal, hogy 2+10-et sikerült begyűjtenie.

Természetesen a koronggal és a kapukkal is törődtek a felek, nem csupán egymással. Kereken 18:00-nál a negyedik soros Molnár Zoltán szerzett vezetést a Coronának, amit azonban alig 21 másodperc múltán Részegh Tamás kiegyenlített. A második harmadban megszületett az első emberelőnyös gól, ez egyben a nagy reményekkel érkezett kanadai légiós, Mark Lee első találata volt az Erste Ligában (a támadó a tizenkettedik mérkőzésén jutott ehhez a mérföldkőhöz), így 2-1-re módosult az állás a 29. percben. A Sportklub rohamokat indított az egyenlítésért, ám ehelyett Tranca Dániel vitt be újabb találatot, 3-1 a 35. percben. Mozgalmasan alakult a harmadik játékrész is, noha gól sokáig nem született. Aztán hirtelen kettő következett gyors egymásutánban. Györfy Tihamér második kisbüntetését 9 másodperc alatt használta ki az ilyenformán duplázó Tranca (4-1), de mielőtt megnyugodhattak volna a brassóiak, Sulakov visszahozta a csíki reményeket, 4-2 az 55. percben. Ezek a remények végül nem éltek sokáig: Péter Balázs 57:47-nél bevitte a megrendítő ütést, 5-2-re vezettek immár a hazaiak, és innen nem volt visszaút.

Ezzel a felsőház harmadik-ötödik helyén a Debrecen és a Sportklub 9-9 ponttal áll, a Brassó 8-cal. A DEAC-nak azonban még 3 mérkőzése van hátra, és bár azokat sem lesz könnyű megnyernie (egyszer az FTC-Telekom és kétszer az UTE ellen), könnyen lehet, hogy az erdélyi nagycsapatok, miként azt beharangozónkban is említettük, egymással lesznek kénytelenek negyeddöntőzni. Mivel emezeknek már csak 1-1 találkozójuk maradt, sorrendjük a középszakasz végén azon múlhat, hogy a hozzájuk látogató FTC-Telekommal szemben milyen eredményekre lesznek képesek.

Ilyennek látták a vezetőedzők a Corona Brassó–SC Csíkszereda erdélyi rangadót.

Greg Lindqvist, Brassó: „Szoros meccs volt, amilyennek egy derbinek lennie kell. Tele adrenalinnal kezdtünk, ami tetszett a szurkolóknak, és mindkét csapatnak voltak helyzetei. Ezúttal minden működött, az emberelőnyös és az emberhátrányos játékunk is, és mindenekfelett Polc remek teljesítményt nyújtott, sok védése tartott minket meccsben. Örülök, hogy összeállt a negyedik sor is, és jól is játszott. Elégedett vagyok az eredménnyel.”

Don MacAdam, Csíkszereda: „A különbséget a kapus jelentette. A brassói kapus remekül védett, nálunk a legjobb lövők sem tudtak betalálni. Ha nem szerzel gólt, nem tudsz nyerni. A mi kapusunk nem volt jó formában, több buta gólt kapott, elveszítette a korongot. Ilyen körülmények között lehetetlen lett volna győznünk. Gratulálok a Brassónak és a kapusának.”