Braden Walls Erste Liga-bajnokként vonul vissza

A 34 éves kanadai-brit támadó élete legeredményesebb szezonja után fejezi be pályafutását.

Braden Walls tavaly nyáron érkezett az FTC-Telekomhoz a Brassótól, és az Erste Liga alapszakaszában a csapat legponterősebb játékosa volt, minthogy 39 meccsen 36 gólt és 23 asszisztot jegyzett. Ezt a középszakaszban 2+2-vel egészítette ki, majd a playoffban ismét belelendült, 13 találkozón 6+6-tal vette ki a részét a zöld-fehér klub történelmi sikeréből. A játékos korábban Franciaországban nyert ligakupát és kupát is, az első bajnoki címét ellenben csak most sikerült elérnie, ilyen értelemben tehát a csúcson hagyja abba.

Visszavonulása alkalmából nagyobb interjút készített vele utolsó klubjának hivatalos honlapja.

Egy idézet:  ”Már a szezon közben is gondolkodtam rajta, hogy lehet, hogy tíz év profi sport után ez lesz az utolsó idényem, de akkor még nem voltam száz százalékig biztos a döntésemben. Őszintén szólva, már a franciaországi időszakom végén is megfordult a fejemben, hogy elég volt, de utólag belegondolva örülök neki, hogy még ráhúztam ezt a két évet. Leginkább azért, mert ahogy haladt előre a bajnokság, úgy éreztem egyre inkább, hogy a Fradival valami különleges tettet hajthatunk végre. Rendkívül boldog vagyok, hogy végül ez sikerült is. De azt hiszem, 34 évesen tudni kell a csúcson abbahagyni, ráadásul az idősebbik fiam szeptembertől iskolás lesz, nem mindegy, hogy még egy-két év bizonytalan kimenetelű játékért cserébe feláldozzuk-e azt, hogy jó suliba, jó és állandó közösségbe járhasson ? szóval mérlegeltem, és úgy döntöttem, elég volt.”

Valamint még egy idézet: “Nem túlzok, ha azt mondom, felemelni az Erste Liga trófeáját az idény végén a legnagyobb elismerés volt pályafutásom során. A maga módján persze minden trófea különleges volt, amit elhódítottam korábban, de most már teljesnek érzem, amit a hokiban elértem. Korábban már két-három szezonban közel jártam hasonlóhoz Franciaországban is, de soha nem jutottam el a mindent eldöntő mérkőzés megnyeréséig. Azt hiszem, aki profi sportra adja a fejét, gyerekkorától kezdve az olyan pillanatokról álmodik, mint amik végül eljöttek az életemben április elején. Ez olyan élmény, amit biztosan soha nem fogok elfelejteni.”

A többiért tehát kattintsanak ide.