


A cél az, hogy szeressenek Acélbikák lenni a fiatalok
A Dunaújváros folyamatosan jelenti be új igazolásait, teljesen átalakul a kerete a bevallottan szebb napokat megélt klubnak. Az első fogás Revák Zoltán volt, aki sportigazgatóként érkezett egykori csapatához, ahol játékosként jó pár szezont lehúzott a 2000-es és 2010-es években. Tőle kértünk egy kis helyzetjelentést az átigazolási hírek sűrűjében.
A Vasasnál és a Győrnél Ladányi Balázs segítőjeként dolgoztál az elmúlt öt évben. Sok minden történt ezen a két állomáson, nemcsak edzősködtél, hanem a csapatot működtető vállalkozás ügyeit is kellett intézni. Összehasonlítva a történtekkel, most egy nyugis meló a tiéd Dunaújvárosban?
Nem fogalmaznék így, mert nagyon összetett a munkám. Több mindennel kell foglalkoznom, sok minden összefut a kezeim alatt, már csak azért is, mert a korosztályos csapatok működtetéséért is felelek.
Valójában mit csinál egy sportigazgató? Ez a szerep sportáganként és akár klubonként is kicsit különbözik.
A klub összes csapatának működését koordinálom, segítek megteremteni az alapot a minőségi szakmai munkához. Minden tevékenységben próbálok részt venni, meghatározom a feladatokat, a felelősöket, a határidőket, összehangolom a csapatok tevékenységeit, hogy minden flottul menjen. Egyeztetek az edzőkkel, közösen alakítjuk ki az éves naptárakat, hogy ne legyenek összeakadások, és ehhez a munkához a személyi és tárgyi feltételeket igyekszem biztosítani. Tehát legyen edző és legyen is mivel és persze kikkel dolgozni. Ellenőrzöm is az edzőket, várom tőlük és adom is a visszajelzéseket, hogy mindannyian fejlődjünk. A játékosoknak pedig olyan környezetet szeretnénk teremteni, ahol jól érzik magukat, a cél, hogy szeressenek ide járni, szeressenek Acélbikák lenni, és ehhez minden feltétel adott legyen.
Lassan én veszek levegőt, ez nem kevés munka? Hogy kezdődött egyébként ez a kapcsolat, hogy kerültél ebbe a szerepbe?
Azari Zsolt, a csapatot működtető vállalkozás ügyvezetője hívott fel, két beszélgetés alatt tisztázta az elvárásait. Először azt hittem, a felnőttcsapat mellé hív edzőnek, de ő is érezte igazából, hogy nem ezt a szerepet szánja nekem, közel érzem magamhoz ezeket a feladatköröket. Egy őszinte vallomással kezdődött egyébként az egyeztetés, elmondta, kevés energiája maradt a klub koordinálására az elmúlt időszakban, szüksége van valakire, aki napi szinten elvégzi ezt a munkát. Az utánpótlásban az edzői stábok adottak voltak, és amikor megegyeztünk, már ismert volt a felnőttcsapat edzője is. Hosszabb távban gondolkodom, gondolkodunk, hiszek abban, hogy ha megteremtjük a feltételeket, akkor nem fognak elvándorolni tőlünk a fiatalok az utánpótlásból, ahogyan az elmúlt években tették. Ne akarjanak innen elmenni, ez a cél, de ehhez meg kell adni minden hozzájárulást.
Függetlenül az utánpótlásban végzett feladatoktól, úgy sejtem, az új finn vezetőedzővel beszéltél először.
Valóban felvettem vele a kapcsolatot, átbeszéltük, milyen elképzelései vannak, mit szeretne elérni a csapattal.
Sok finn érkezett azóta.
Mivel nincs igazán képben a magyar játékospiacot illetően, ezzel kapcsolatban felvázoltam a lehetőségeket, és elmondtam neki, milyen játékosok illenének a képbe itthonról, kiket érdemes leigazolnunk. A légióskontingenst teljesen rábíztam, és mivel finn, értelemszerűen megvannak azok a játékosok, akikkel dolgozott, tudja, mire képesek, nem véletlen, hogy onnan érkeztek a légiósok. Ez tendencia, ha orosz edző érkezett volna, minden bizonnyal jöttek volna vele orosz játékosok is.
Voltak, akik hozzád hasonlóan ?hazatértek?.
Ha valaki megnézett az elmúlt években egy-egy Erste Liga-bajnokit, láthatta, hogy több csapatnál is két-három-négy dunaújvárosi nevelésű játékos játszott. Ez az én szememet is ?szúrta?, függetlenül attól, hogy máshol dolgoztam. Épp Dunaújvárosban nem volt annyi helyi kötődésű játékos, amennyi kellett volna, épp ezért szerettünk volna többeket is visszahozni. A közönség is jobban szeret egy olyan csapatot, ahol a saját nevelésű játékosoknak szurkolhat, és az utánpótlás is jobban fel tud nézni egy olyan felnőttkeretre, amiben olyanok szerepelnek, akik ugyaninnen nőttek ki. Lesz még hazatérő, és több tehetséges magyar játékossal is megegyeztünk.
Több helyen szó esett mostanság a sportkarrier programotokról, ez sikeres lehet a fiatalokat illetően?
A klubvezetés már korábban elindította az Acélbikák Sportkarrier Programot, ez egy saját lábon álló kezdeményezés, aminek nem titkoltan az a célja, hogy úgymond lépést tartson az akadémiákkal. Az U18-as és U21-es korosztályban biztosítjuk a tehetséggondozást, a sportszakmai és elméleti, technikai felkészítést, a cél, hogy mindent megadjunk a fiataloknak ahhoz, hogy stabilan megmaradjanak a jégkorong mellett, és ezzel párhuzamosan a civil életben is legyen előttük egy életpálya. Jó kapcsolatot ápolunk a dunaújvárosi középiskolákkal, az egyetemmel, akik betöltötték a tizennyolcat, egyetemi felvételi előkészítő programban is részt vehetnek. Támogatjuk őket abban, hogy emelt vagy középszintű érettségit tegyenek, sikeres nyelvvizsgát, hogy aztán a diplomáig menetelhessenek, miközben a hazai vagy a nemzetközi bajnokságban is megállják a helyüket. Egyedülálló lehetőség a fiataloknak, hogy van OB II-es csapatunk is, ahol azok szerepelhetnek, akik még nem állnak készen az Erste Ligára. Minden olyan tehetséget várunk Dunaújvárosba, akik más kluboknál nem találták meg a számításaikat.
Mire lehet majd képes a csapat a következő szezonban?
A tavalyi Erste Liga-keretekhez tudom mérni a mostani csapatot, ez alapján versenyképesek lehetünk. Még nem tudjuk, hogy a többiek hogyan igazolnak, várhatóan az erdélyi csapatok ismét erősek lesznek, kérdés, mennyire alakul át vagy fiatalít a többi résztvevő. Szeretnénk mindenképpen a rájátszásba jutni. De ami talán még fontosabb, szeretnénk jó játékkal kiszolgálni a nézőket, szerethető csapatként menetelni, és örülnénk, ha sokan visszajönnének a csarnokba, mert Dunaújvárosnak van az egyik legjobb szurkolótábora. Megérdemlik a drukkerek, hogy egy jobb csapatnak szurkolhassanak. Annak mindenképp örülök, hogy egyelőre alapvetően pozitív visszajelzéseket kapunk, akár a közösségi médiában, akár szurkolókkal vagy szülőkkel beszélgetve, voltak, akik megállítottak, és elmondták, érzik, hogy valami elkezdődött, megindult itt Dunaújvárosban. Szeretnénk ennek a várakozásnak megfelelni.
Mennyire értesz egyet a pontrendszer bevezetésével?
Lehet jó és rossz oldala is, bízom benne, hogy nem akadályozza majd a magyar játékosok fejlődését, nem szorulnak ki a csapatokból. Sok mindent meghatároz a pénztárca, de egy év múlva okosabbak leszünk.
További cikkek
- Nincs is ekkora különbség a két csapat között
- Itt az ideje annak, hogy ezt megfelelően kezeljük házon belül is
- DEAC–DVTK Jegesmedvék 4-3
- Corona Brasov–Gyergyói HK 2-10
- Erdélyi-rangadó és keleti derbi a vasárnapi műsor
- Kyle Just érkezésével jött egy kis nyugalom, elképzelés a csapatba
- Felelősek vagyunk a magyar hoki jövőjét illetően, főleg az akadémiák
- A debütálók sem illetődtek meg, tetszett a történet
- Úgy hangzik, mint egy lejárt lemez, de mi mindent megtettünk