Nem volt evidencia, hogy a FEHA19-et választjuk

Az Erste Liga playoff-kvalifikációját felvezető sorozatunkban az újpesti Pokornyi Dávid után a DEAC legeredményesebb magyarjával, Mihalik Andrással interjúztunk.

Nem sikerült a legjobban az elmúlt időszak DEAC-szempontból: a Magyar Kupa négyes döntőn címvédőként nem tudott érmet szerezni a csapat, és végül az Erste Ligában is playoff-kvalifikációra kényszerültök.

Kétségkívül, ha csak az elmúlt két hetet nézzük, akkor volt egy kudarcnak mondható MK-szereplésünk, és a bajnokságban is elúszott a top hat – értelemszerűen nem így terveztük ezt a fontos időszakot. A kupában az előző két évben mi jöttünk jobban abból, hogy egy-egy meccsen bármi lehet, most fordítva alakult, ez megesik hokiban. Az Erste Ligában inkább a szezon közben elhullajtott pontok miatt lehetünk bosszúsak, amiatt nem sikerült végül a top hat. Semmi sincs veszve ugyanakkor: tavaly is hasonló helyzetből sikerült jó rájátszást produkálnunk, most is ebből kell kiindulnunk.

Jó lett volna megcsípni a negyeddöntőt, és fújni egyet, vagy úgy vagytok vele, hogy így legalább meccsben maradtok?

Az a része, hogy meccsben maradunk, valószínűleg pozitívum önmagában, mert ellenkező esetben lenne egy másfél hetes kihagyásunk. Ugyanakkor szeptember óta folyamatosan meccsben vagyunk, és vannak azért idősebb játékosaink is, lehet, hogy néhányaknak jólesett volna egy kis pihenés a playoff előtt – ez majd utólag fog kiderülni. Mindenesetre reméljük, hogy az a verzió fog megvalósulni, hogy egy sikeres kvalifikáció lendületet ad nekünk, és a rájátszásban felül tudunk kerekedni a pihentebb csapatokon is.

A FEHA19-et választottátok, ami minden szempontból logikusnak tűnik. Mire kell figyelni ellenük?

Nyilván tiszteljük a Fehérvárt, mert bár van egy hosszabb vereségszériájuk, a meccseik elég szorosan alakultak. Kisebb belső titok, hogy az ellenfélválasztásunk során nem volt egyébként teljesen egyhangú, hogy őket kérjük, át kellett gondolni, hogy ki ellen játszanánk a legszívesebben. Fiatal csapatuk van, nagyon energikusan játszanak, a rutintalanságot sok korival és magas energiaszinttel igyekeznek kompenzálni – amikor kijön nekik a lépés, akkor nagyon kellemetlen ellenféllé tudnak válni, mert ez a fajta játék sok képzettebb csapatnak tud problémát okozni. Jók a kapusaik is, én személy szerint is tapasztaltam a négy egymás elleni meccsünk során, hogy rengeteg helyzetet, szólót, kettő az egyet nem sikerült belőnünk. Vannak a légiósaik, plusz egy-két fiatal gólérzékeny srác, rájuk jobban oda kell figyelni, de ha mi azt a játékot tudjuk nyújtani, amit majd az esetleges playoffban is szeretnénk, akkor remélhetőleg nem lehet kérdés, hogy melyik csapat fog továbbjutni. Már csak azért is, mert ha szeretnénk valamit fakítani ebben a szezonban, akkor nem a kvalifikáción kellene aggódnunk…

fotó: Soós Attila/FEHA19