Az egész világbajnokságon nekünk kell a legjobb kondiban lennünk

Az FTC-Telekom és a magyar válogatott csapatkapitánya, Nagy Gergő mesélt a hullámvasutazós ferencvárosi klubszezonról, arról, hogy az idény előtt aláírta volna-e az ezüstérmet, és persze az első válogatott tapasztalatokról is.

Húsz percre voltatok az Erste Liga megnyerésétől, végül mégis ezüstérmesként zárt a Ferencváros. Ezt bizonyára nehéz megemészteni, ugyanakkor ha azt nézzük, honnan indult ez a csapat, és mekkora utat járt be a szezon során, nem lehettek elégedetlenek.

Igen, komoly hullámvölgyben voltunk szezon közben, történtek személycserék, de aztán a rájátszás előtt már kezdtünk egyre jobban összeállni. Amikor pedig elkezdődött a playoff, igazi csapatként kezdtünk el működni. A negyeddöntőben nagyon kemény párharcot vívtunk a DVTK-val, azt sikerült behúznunk, majd utána következett egy magyar bajnoki döntő, amelyre évek óta nem volt példa, mert az utóbbi időben valahogy mindig úgy alakult, hogy a magyarországi csapatok elkerülték egymást a véghajrában, és úgy lettünk bajnokok, hogy az alapszakasz második legjobbja kiesett. Szóval ha így nézzük, mi idén tulajdonképpen már az elődöntőben is lejátszottunk egy döntőt. Óriási érzelmi töltetek voltak abban a BJA elleni párharcban is, rendre telt ház előtt mindkét csarnokban, úgyhogy kifejezetten boldogok voltunk, hogy sikerült a harmadik csillagot begyűjteni, ez nagyon nagy szó. Majd utána jött ugye az Erste Liga-döntő, és ahogy mondtad, húsz perce voltunk attól, hogy megnyerjük. Sajnos nem sikerült behúzni a győzelmet, de azért szép ez a sport, mert jövőre megint megpróbálhatjuk. Gratulálunk a Gyergyónak!

Látva, mekkora átalakuláson ment át a csapat, a szezon előtt aláírtad volna ezt az eredményt?

Nem, biztos, hogy nem. Sosem írnám alá eleve az ezüstérmet, de azt sem, hogy egy döntőt a hetedik meccsen bukjunk el.

fotó: Szász Adorján/GYHK

Minek volt köszönhető, hogy a végére ennyire összeálltatok? Elvégre szezon közben is volt jövés-menés, ráadásul fontos kulcsembereitek is kiestek különböző okokból.

Szerintem a kulcs az volt, hogy mindenki félrerakta egy kicsit az egóját. Rutinos játékosok voltak, vannak a csapatunkban, mindenki egy célért küzdött, ennek köszönhető, hogy tényleg egy irányba húzott minden egyes ember, és így össze tudtunk állni csapattá.

A válogatott összetétele a japánok elleni meccseken már kezdett közelíteni a várható vb-kerethez, milyennek érezted a miskolci napokat friss csatlakozóként?

Most még nehéz bármit is mondani, hiszen van, aki hetekig nem volt jégen. Nekünk is tíz nappal az első japánok elleni meccs előtt fejeződött be a döntő, személy szerint én sem voltam tíz napig jég közelében sem. Miskolcon most három napig nagyon erős fizikai munkát végeztünk, gyakorlatilag azon volt a hangsúly, hogy a kondinkat elkezdjük visszahozni, úgyhogy ezt talán sokunkon még lehetett érezni a mérkőzéseken. Az első meccs eleje például szép nagy tempóban zajlott, de aztán megnyugodtunk, és azt gondolom, a végére egész szép gólokat lőttünk, magabiztosak voltunk, de ennél azért szerintem jobb lesz még. Kell még idő, tényleg kemény héten vagyunk túl, a lábak még egyelőre nem igazán vannak meg, de ezek az edzőmeccsek most arra vannak, hogy fizikailag összeszedjük magunkat, és készen álljunk a következő hétre. Mint mondtam, a legfontosabb tényleg ez, hogy a kondicionális állapotot feljebb kell tudjuk tornázni, mert nekünk kell majd a legjobb kondiban lennünk az egész világbajnokságon, úgyhogy most ezen volt a hangsúly, aztán haladunk tovább.

fotó: Nagy Gábor Sándor