Itthon nem jutnék elég lehetőséghez

A 2003-as születésű Antek Tamás tavaly szezon közben Erste ligás lehetőség hiányában a svéd junior első osztályba igazolt, az 2023/24-es idényt is kint kezdi, immáron felnőtt együttesnél. A váltásról, a debreceni helyzetről, illetve a mentális nehézségekről beszélgettünk a még csak 19 éves hálóőrrel.

Mi lesz veled a következő szezonban, merre folytatod a pályafutásodat?

Visszamegyek Svédországba, a divízió 2-be, ami a helyi negyedosztálynak felel meg. Volt lehetőségem itthon is, mehettem volna az észak-amerikai NAHL-be is, de úgy voltam vele, hogy már kilépnék a junior hokiból, valamint vízumot sem kaptam. Szerintem itthon nem jutnék annyi játéklehetőséget, amit ennyi idősen kapni kellene, hogy később minél magasabb szintre eljuthassak. A svéd negyedvonal kicsit gyengébb, mint az Erste Liga, de első számú kapusnak megyek, remélhetőleg sok meccsem lesz. Svédországban könnyebb szerintem felfelé lépkedni, itthon egy esetleges Erste ligás szerződést követően nehezebb feljebb jutni, légiósnak állni. A következő hetek során jelentenek majd be az új klubomnál.

Az előző szezont szokás szerint a DEAC-nál kezdted – egy serdülőkori svédországi kitérőt leszámítva csak nevelőegyesületednél szerepeltél -, ám decemberben külföldre igazoltál, a svéd junior élvonalban szereplő Västeras kapusa lettél. Honnan jött ez a lehetőség?

Visszakanyarodnék a tavalyi szezon kezdetéhez. Rendszeres felnőtt játéklehetőségről állapodtunk meg a DEAC-cal. A 2021/22-es évem remekül sikerült, sok meccset kaptam az Erste Ligában, Hetényi Zoli sajnálatos sérülése miatt Gönczi Lajossal védtünk sokáig ketten, nekem talán jobban ki is jött a lépés, így hasonló szezonban bíztam a nyáron. Augusztusban a junior válogatottnál is klappolt minden, a GYHK elleni felkészülési találkozón szerepet kaptam, ott kevésbé ment jól, de utólag ki is derült, hogy ők azért sokkal jobb csapat voltak a DEAC-nál. A bajnoki rajtot követően abszolút háttérbe szorultam, a juniorban játszottam, de nem éreztem jól magam, nem ment előre a karrierem. A felnőttben egy fél meccsnyi lehetőségem volt, egy borzasztó találkozón. November környékén volt egy eltiltásom a juniorban, ami után hosszasan elbeszélgettem György Józseffel, a felnőttcsapat vezetőedzőjével. Akkor fogalmazódott meg bennem a továbblépés vágya, elkezdtem keresni az opciókat. Amerikai és európai klubok is felmerültek, a Västerasról sokat beszéltem Hadobás Zéténnyel. Felvettük a kapcsolatot a klubbal, kimentem próbajátékra, a második nap után felvettek.

Bár a szezon második felét kint töltötted, csak hat mérkőzést kaptál a vasak között. Tudtad, hogy második számú kapus leszel?

Első számú kapust keresett a klub, amikor én kiigazoltam hozzájuk. A szerződéskötést követően játszottunk a divízió 1/A-s junior vébén Norvégiában, az edzőm eljött megnézni a házigazdák ellen, biztosított arról, hogy örül az érkezésemnek, sok meccsem lesz majd. A kiköltözésemet követően az első mérkőzésem jól ment, majd hirtelen három meccsre lekerültem a padra. Utána kaptam megint lehetőséget, jól ment a védés, aztán megint hetekig nem játszottam. Az embernek ezek után más lesz a felfogása, ha később újból lehetőséget kap, könnyen túl lehet gondolni a helyzetet ahelyett, hogy megmutatná a tudását. Nem értettem és csak kerestem a választ, hogy miért nem játszottam. Attól a ponttól kezdve sajnos alábbhagyott a teljesítményem. Nem bánom, hogy második számú lettem, nem csináltam belőle vitát. Az a fontos, hogy a csapat jól menjen, a hat meccsem közül csupán egyen maradtunk pont nélkül, kiigazolásom előtt pedig pont erre panaszkodtak a klubnál, hogy nem tudnak meccset nyerni, pontot szerezni. Örülök, hogy a kapustársammal tudtuk egymást felfelé húzni. De mentálisan azért nehéz feldolgozni fiatalon, hiába edzettem akármennyit, próbálkoztam bármivel, kevés lehetőséghez jutottam. De ebből is lehet tanulni, próbáltam belőle erőt meríteni.

Két korosztályos világbajnokságon képviselhetted Magyarországot, összesen három meccs jutott neked a világeseményen. Hogyan gondolsz vissza az utánpótlás válogatott éveidre, elégedett vagy vele?

Őszinte leszek, meg vagyok elégedve az utánpótlás válogatott pályafutásommal, sok mindent elértünk egyénileg és csapatszinten is. Az már pillanatnyi forma, valamint az edző döntése, hogy melyik vébén ki mennyit játszik. 2021-ben Horváth Andrásék Orosz Gergely formáját gondolták jobbnak, egy évvel később Vas Mártonék pedig Hegedüs Leventének adtak több meccset. Ez nem probléma, a válogatottnál a nemzetért való küzdelem fontosabb annál, hogy ki mennyit játszik. A saját pozíciódban kell minél többet tenni: például a decemberi vébén a meccsek előtt az öltözőben én mondtam a lelkesítő beszédeket. Norvégia ellen jól ment a játék, reméltem hogy a következő meccsen a franciák ellen is jégre léphetek, de nem így történt, Hegedüs remek napot fogott ki és meg is nyertük a meccset. Örülök, hogy egy történelmi bentmaradással zárult az utánpótlás válogatott korszakom.

Mikor indul a felkészülés az új svéd csapatodnál?

Augusztus végén utazok majd ki, a bajnokság október eleje fele indul. A helyi játékosok már augusztus közepén elkezdik a közös készülést, én kaptam plusz másfél hetet. Addig itthon készülök szárazon, próbálok odafigyelni minden kis részletre, például a mobilitásért felelős kis izmok fejlesztésére. Már nagyon várom, hogy kimehessek és megismerkedjek a csapattal, remélhetőleg közel leszünk majd a feljutáshoz.